ssemmmi

Eredetileg arról akartam most írni, milyen nehéz újra elkezdeni, és gondosan megválasztani, mi az, ami ennyi idő után érdekes lehet.. De aztán nem ez lett belőle..



Ha azt kérdezik, mi újság, automatikusan szerény szemöldök-, és vállfelvonással válaszolom, hogy ssemmmi.. Szinte sose igaz.. mindig van valami, csak igazából tudom, hogy a lelke mélyén nem is érdeklem azt, aki kérdez, vagy épp nincs kedvem kiönteni az életem.. (:
Szóval, most is ez van. Semmi -mondom, miközben az agyam lejátsza a rengeteg különböző, színes-szürke képkockát, amik friss emlékekkel és tapasztalatokkal van tele.

A héten például boncoltam szemet. eegen... Bioszórán, disznóét. Először is levágtuk róla az izomcsimbókokat, majd szikével bevágtuk a kezdőmetszést, aztán rámsózták az egészet mondván, hogy az én kezem nem remeg.. (micsoda érv!) -vágjam le a szaruhártyát, ollózzam körbe az egészet, és fordítsam ki az üvegtestet, stb. Végeredmény: átlátszó csarnoklötyiben úszkáló idegdarabkás, íriszes és még kitudjamilyen bonceszközök, a többi meg már mindenre hasonlított, csak szemre nem. Namindegy, azért vicces volt (:


Aztán, jogsi. Most egy Seat Cordobát vezetek, éppen elég ideje ahhoz, hogy rutinvizsgázni menjek. A múlt héten ezt meg is tettem. Szépen begyakoroltam mindent, vettem pótórát, megtanultam mindent, saroktolatást, kerékcserét, olajszint ellenőrzést, minnndent, ami csak potenciális bukási lehetőségként felmerül. Aztán eljött a vizsga napja. kihúztam a feladatokat - huhh, nem saroktolatás... Ez menni fog, hát persze, mindig megy ! Elhadartam szépen a mondókám, meg is lettem dicsérve, utána szólt a vizsgabiztos, hogy üljek be az autóba. Mire kicsibori beül az anyósülésre!! Már épp csatolná be magát, mire "ŐŐ, Borbála, ezt nem a kormány mögül kéne??" Kicsibori zavartan bazsalyog : "ööö... gondoltam, hátha megy innen is (: " Azért meg lettem mosolyogva. Aztán első feladat. Index, elagáz, beakuplung, kettes, jelzés jobbra, jelzés balra, megyahármas, lassít, és jelzésjobbra éééés stopvonalnál megáll. huhh.. Néztem nagy kérdően a vizsgáztatóra, hogy oké, akkor most hova? mire kinyitja, az ajtót. "Borrrrbála!! Ez magának harminc centi??" "háátööizéé,merem remélni.. " (ilyen is csak stresszhelyzetben jut eszembe :D ) A jobb oldali szegély!! A 30 centi!! teljesen elfelejtettem. " ez bizony sajnos negyven.. " mondták, és ezzel az utolsó illúzióm -miszerint május végére már meglesz a jogsim -is elszállt. Namindegy. Azért lassacskán sikerül feldolgoznom.. Nektek tanulság: vizsgán ne az anyósülésre üljetek be, és 40 nem egyenlő 30...



Aztán az érettségi. Angol, előrehozott emelt. Ez az egyetlen vizsga, amiről nincs beégős sztorim. Viszont az egyetlen, amin még nem is voltam... Már nincs hátra két hét. Osztályozóznom szerencsére nem kellett, a nyelvvizsgára megkaptam az év végi és a jövő év végi ötöst, és ezzel véget is értek középiskolai angol tanulmányaim, aminek - valljuk be őszintén- örülök. (: (Legközelebb már max. az egyetemen lesz hivatalos angolórám -márha.)
Készülök rá, irogatom a kétszázszavas esszéket arról, hogy mire kéne fordítani az államnak az űrkutatásra szánt rengeteg pénzt..

Aztán még, tegnap a Csodák Palotájában voltunk, és ezúton is köszönjük a tanítóinknak, hogy bevállaltak minket (:

A jövő héten vár még rám egy iskola-kitakarítás, egy atomerőmű-látogatás, egy matekdolgozat , egy ballagási -beszéd-megírás, egy cikkírás, egy "kisüthetősgyurma-kurzus" levezetése, és egy biztos szikla klub dokumentálása, egy egészségügyi vizsgával egybekötött tanfolyam... (:
Úgyogy témában nem szűkölködöm. Megpróbálok gyakrabban írni.
Elköszönni sajnos még mindig nem tudok jól, most se próbálok meg...