noshát...

itt ülök a konyhapultnál. az ihlet megint naaaagy ívben kerül.
Feleslegesen nem fecsegnék..
bocsi.

Szaladnak

Szaladnak a napok, én meg néha-néha, úgy hetente egyszer észbe kapok, hogy "húú, már megint nem írtam blogot." Most se igazán tudok miről, úgyhogy inkább arról írok, amit blogírás Helyett szoktam csinálni.

• tanulás. /jobb esetben/ Egész megy.. Amit szeretek, abból jó vagyok, ami nem megy, abból nem.. az öt év alatt már hozzászoktam, hogy biokémiából a hármas a legtöbb, amit magamból ki tudok szenvedezni, és hogy sosem leszek fizikus... Az érettségi tárgyaimból mind ötös vagyok /kivéve a matekot/ és ez haaatalmas kegyelem.. A többi nem vészes, bár sokszor érzem magam túlterheltnek - de legalább mindig van valami új, valami feladat, valami, ami motivál. Az angol OKTV eredményem nem lett rossz, de kicsit mégis csalódásként éltem meg.. hülye maximalizmus... Úgy döntöttem, a franciára el sem merek menni(: Tudomtudomhülyevagyok... majd talán jövőre.. A jó oldala viszont, hogy nekikezdtem angolt tanulni - így 5 év után. Minden nap fél órát csinálgatok feladatokat, márciusi The Times-t olvasok, meg angol irodalmat - vagy éppen szavakat tanulok. Ha ezt rendszeresen tudom folytatni, nagyon sokat fogok fejlődni magamtól. Ugyan ezt próbálgatom franciából is, csak gyerekkönyvekkel, és könnyebb feladatokkal, netes híradóval. Megtanultam saját magam motiválni, és ezt élvezem. Hogy ezekkel mi a célom, azt még nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy hasznát veszem..

• cipősdoboz. Kezdődik a szezonja. Ez több anomáliát is okoz a családunkban.. Egyrészt, eddigieknél is kevesebbet látjuk hőn szeretett szüleinket. Apát sokszor este 10kor látom a nap folyamán először, és anyát ma még pl. nem is láttam -pedig itthon van. Másrészt viszont, a pincénkben gyűlnek a dobozok. Tegnap órákat töltöttünk el az első kupac átnézésével - újracsomagolásával. Ezek mindig jó hangulatban tellnek el. Idén a fehérvári dobozainkban szerencsére nincs se kacsazsír, se pornóújság, se fejnélküli-harminéves-büdösplüssmaci, se kolbászrúd, se Hitlerről szóló háromkötetes sorozat.. (eegen, ez mind volt tavaly!) De sajnos sokan még mindig lomtalanításnak használják a Cipősdoboz-akciót.. Viszont van számos 'tökéletes doboz' is, telis-tele vadiúj markólóval, kistraktorral, kártyajátékkal, édességgel, filctollakkal, babával, sapkával, sállal, testápolóval, balerinajelmezzel vagy autómakettel.. Ha a 'kibontók ' -azaz átnézők- között valaki ilyet talál, körbeviszi a termen, hogy "ezt nézzétek, deszép doboz! Úgy fog neki valaki örülni!"
  

• Ifi. mostanában főleg kisifi. Van néhány tervünk a karácsonyi szezonra. A cipősdobozolás mellett pl. idén is szeretnénk végiglátogatni a gyülekezet időseit, akikre sajnos sokszor nem fordítunk kellő figyelmet. A fiatalkoruk énekeit énekeljük nekik, csomagot viszünk. Tavaly is nagyon jól sikerült, sokaknak könnyet csaltunk a szemébe, és mi is rengeteg szeretetet (és sütit :) kaptunk tőlük... Kár, hogy egy évben csak egyszer van karácsony. Vagyisháthogy kár, hogy csak évente egyszer, karácsonykor vagyunk figyelmesek, adakozóak, bőkezűek.. Aztán majd jövőre szeretnénk még ilyen 'szívünk vágya' dolgokat is el / újraindítani, mint pl. közös lányos kazira-tornázás(: english speaking, és amcsifoci.

Ezeken kívül még leköt az itthon, a tesók, a szobám tisztaságáért folyó folytonos harcok, a betervezett 8 könyv kiolvasása, a színjátszókörözés (E12:), a karácsonyi ajándékok kitalálása/megkötése/felfűzése/összeragasztgatása/megvásárlása..

Befejezni sosem tudok rendesen, most sem próbálok meg.

albumfelvétel - gyerekkórus

A mai napom nagyon-nagyon különleges volt. /Most nincs kedvem szószaporítani, ezért már az elején lelövöm a poént/ Egy albumfelvételen vehettem részt a gyerekkórus egyik tagjaként. ez azért különleges, mert Egyrészt: nem érzem már magam a szó szoros értelmében vett GYEREK-nek, másrészt: énekes sem vagyok, de sebaaaj. Bárki velkámm.. Az idei gyerektábor (annyira sajnálom, hogy nem voltam ott!!) énekeit vehettük CD-re.

Az ifiterem így hamar át is alakult próbateremmé, majd szerényebb stúdióvá, - a maga fehér műanyagszékeivel, nyikorgó ajójával, lógós teafilter-füzéreivel, és a vendégszereplő matracokkal, amik csökkentették a terem visszhangosságát.. :) A formáció állt egy vezető énekesből, egy akkusztikus, és egy basszusgitárból, egy dobszerkóból és egy kongából. Semmi túlbonyolítás. E és G dúros dalok, semmi "zsé-major-ká-iksz-turbó", de naaagyon jól szólt (: És a hangulat! Szeretném leírni, de kevés vagyok hozzá..

Valahogy így kell elképzelni: 30 gyerek (5-18 év) énekli egy kis teremben újdonsült kedvenceit, tapsolva-táncolva, kiabálva-kurjongatva. (: /most nézd meg ezt a videót/

Igaz, nagyon fárasztó olt, és előfordult, hogy egy dalt háromszor is újra kellett venni, de végig nagyon jól éreztük magunkat. A srácok egyébként hihetetlenül jók voltak, végig magukat adták, de még a legkisebbek is felnőttként viselkedtek, mikor feladatra kellett koncentrálni.

A szünetben sétálni mentünk, a csapat szombathelyi részének mutattuk be fehérvérat, és főleg a naagy játszóteret, míg persze a nagyok a hangszereket vették fel. A képeket itt találod: Picasa Bori (És ezúton szeretném megkérni viteezt, hogy amennyiben tudja, juttassa el a linket a szombathelyiekhez is! Köszönöm! =) (a CD meg pár hét múlva meglesz:)

Nno, megyek aludni, késő van, és különben is, hogy fog így jönni a mikulás, ha a konyhában blogolgatok? :s

altató

Altató

"És ha jön az álom, aludni jó,

a távolság -

törékeny üveggolyó

halkul a dallam,

alig hallható,

bennem is szól

az örök altató...

"És ha az égi határon innen

elszámoltat az Isten,

nekem vámolnivalóm nincsen"

..így kéne éljek..