Reggel - ha muszáj időpontot jelölnöm a jobban érthetőség miatt - pontban kábé hétóraharmincnyolckor megálltam a GO45-ös számmal ellátott jelzőlámpás kereszteződésnél; a Prohászka Ottokár kétsávos út szélén levő járda felszínén egy idős szandálos hölggyel és egy kapucnis sráccal egyetemben. További körülmények: elsősorban az, hogy reggel volt, másodsorban meg hogy hétfő reggel, és még hideg is, sőt szél és mamavarta szoknya (ami ugyebár nem túl jó párosítás..) A mozdulataim ilyenkor százszázalékosan rutinszerűek , mident öntudatlanul teszek, zenét hallgatok, fázom, próbálom a szoknyám vonalát a térdem alatt tartani, és várakozással bámulom az út túloldalát..
Amikor alkalmasnak találtam az időt, kiléptem a zebrára, mire bal oldalamra váratlanul csikorogva befékezett egy almazöld Fiat. Jó, ha 30 centi volt közöttünk! Ledermedtem előtte egy pillanatra... Néztem kérdően a sofőrre, néztem az almazöld Fiatra, a szandis nénire és a kapucnis srácra, hogy deciki, ugye ők nem maradtak ott a járdán?? Néztem G045-ös számmal ellátott jelzőlámpámat, és zöld volt, a néni a jobbomon, és ő is csak néz..
Tudtam, hogy alacsony vagyok, de hogy ennyire!! :D