Amikor már nagyon, de nagyon álmos vagyok..

Én: -És.. ehh.. Ő ki is volt?
Anya: -Forradalmár.
Én: -Jójó, de mi ellen forradt?

igen.. nem kívánnék hozzáfűzni semmit. -.-

A tegnapi bejegyzésem helyett

Most az egész a tegnapomról fog szólni, csak nem volt időm tegnap írni.
Reggel olvastam, hatalmasat beszélgettem Istennel! Olyan dolgokat értettem meg, amiket már nagyon régóta ismerek, de valahogy most kellett, hogy üzenjen. És nagyon aktuális volt mind! :) Bibliaolvasáskor mindig az az érzésem van, hogy ezt csak azért irták, hogy hozzám most eljusson...
Aztán a hatalmas reggeli lendületemmel elvitettem magam apával a színházba, ahol Oscar Wilde- tól a Picture of Dorian Gray-t néztük meg. Vicces volt, mert amerikai csorot adta elő, de Londonban játszódik, így mind a négy szereplő végigfake-elte a britisekkszönt :) A fiatalság, aging, temptations, carpe diem témáit boncolgatta, de nem volt túl komoly. nem volt rossz...
Aztán be a suliba (mintha sok értelme lenne még órára visszamenni) A kémiatanár megiratta velünk a pót-témazárót, persze nem jelentette be, hogy a hiányzók most írják. Hát így jártam. Böbe próbálta lediktálni a kérdéseket, de nem nagyon hallottam, mit mond, és képtelenség lett volna végigdiktálnia az órát.. Meg különben is, ilyen helyzetben ha bunkóak velem (tanár) akkor én meg felveszem a kitérdekel oldalamat. Mit törjem magam, ha nem mondta, hogy írunk, nem tanultam, és bunkózik? Kapott egy szép, fehér, A4 es lapot telis tele esernyőkkel, cukrokkal, ásítozó fejekkel, szivárványokkal, a nevemmel, meg egy sátorozó fókával...
Itthon english speaking órát tartottunk a kisifisekkel. A felénél beállított hozzánk a 3 angol vendégünk, akik addig ebédelni voltak, és ők is csatlakoztak. Volt pár félreértés, pl. a nő nem profi úszó, hanem 4 gyerekes családanya, és nem az a férfi a férje, aki itt van, hanem egy másik :D
De én nagyon élveztem, a többiek ügyesek, és remélem ezekből az órákból tényleg mindannyian tanulunk.
Aztán 5 körül elmentek, megsajtosszendvicseztem, és Steve-vel, a Pooli lelkipásztorral elmentünk a krízisközpontba vacsorát osztani a hajléktalanoknak. Ő ugyanis 7 éve ezt csinálja, és szerette volna megnézni, hogy megy ez nálunk. Azt mondta, a szemük, a tekintetük mindnek ugyan az, mindegy, hogy angolok, észtek, vagy magyarok. A hajléktalannak lenni mindenhol ugyan olyan rossz.
Beértünk és próbáltunk segíteni a többieknek, de elég sokan voltunk, úgyhogy úgy kellett lecsapni a teáskancsókra, és a párizsipakolásra, vagy szalvétahajtogatásra. Néha kicsit fölöslegesnek éreztem magam, de tudom, hogy nekem volt a legjobb, hogy ott lehettem. Megkezdődött a vacsoraosztás. Mindenki hozta a kis jegyét, letették a tányérba. Köszöntek. A legtöbbjük motyog maga alá, (talán a sokévi elutasítottság..) meg se lehe hallani, ha mondanak valamit, vagy visszakérdezel, hogy megértsd, vagy mosolyogsz és nevetsz. Mindenki hozza a saját kis üvegjét, ők abba kérik a teát. Annyira aranyosak voltak! Én meg lelkes, az egyikük el kezdett kiabálni, hogy "ne öntsön, ne öntsön!" mert félreértettem a motyogását. :)
Egy bácsi, mikor odaért a pultunkhoz, azt ,mondta: "Maguk mind engem várnak? Ó, még teát is kapok! Ha tudtam volna, kicsit jobban kiöltözök." Igen, őt vártuk...
Aztán egy másiktól Mónival házassági ajándalot kaptunk. :)
Itthon ágybazuhanás.

Ha felállok innen végre, eszek egy szendvicset, és alszom egyet. Aztán jazzelmélet óra, aztán ifi, szpessülgeszttel :o)

tetőpont 2.

Tévedtem.. azóta van már egy adag csalákiütésem is.. :)
izgalmas az élet, ha az ember allergiás..

tetőpont

A nap dramaturgiai tetőpotja az volt, mikor szálka ment az ujjamba...

messze a rózsaszín felhőktől

Ma már iskola. A fizikatanár nem képes megérteni, hogy pár hete azért "lógtam" az óráról, mert a tejallergia miatt mindenhol kiütéses voltam és több kedvem volt kórházba menni. Szerinte kerülöm a fizikát, és ki akarok bújni a felelősség alól. Mindig szekál valamivel: miért járok színházba, miért foglalkozom ilyen baromságokkal, miért nem érdekel a fizika, -mert az ugye fontos- miért tanulok franciát, azok bénák, és néha mikor másba nem tud belekötni, nekem szögezi, hogy miért hiszek. Tavaly nagyon ronda dolgokat vágott a fejemhez, olyanokat, amiket értelmes ember nem mond. Hogy jó lenne már kinőnöm ezt a "gyerekes dolgot", mert ugye minek hiszek olyanban, ami köztudottan nincs. Csak tönkreteszem az életem, áltatom magam, és elvonja a figyelmem a fizikáról! Én meg csak ültem a padban, és valami olyasmit mondogattam a szorosan összezárt fogaim mögül, hogy "hívővagyok,hívővagyok,nemordibálomle,hívővagyok."
Úgy érzem, picit mintha pikkelne rám..

A hugommal való együttlakás mostanában egyre nehezebb, rengeteg a nézeteltérés. A múlt héten már ki kellett költözzek a szobámból pár napra, a zuhanykabinban tanultam (ott csend van), és a nappaliban aludtam (ott is), de ezt most hagyjuk. Elég annyi, hogy mindketten várjuk az új szobája elkészülését. :) Már csak a parkettát kéne lerakni, ami párórás munka, de nagyon halogatják. Mindenesetre hálásak vagyunk, hogy megcsinálják, hogy kész lesz, és hogy szép lesz. Örülök, hogy olyan szobája lesz Sárának, ami neki tetszik, és örülök, hogy tényleg szép is. CSináltam pár képet a szobáról, majd megpróbálom felrakni.

Ööö, most inkább mennék, House-t nézni, meg kialudni magam..

:)

Játszunk a link alapján!

Zenekarom neve: Germanium bickinellii (növény)
Album címe: More than you can chew ( az idézet ez volt: Bite off more than you can chew, then chew it. Plan more than you can do, then do it. Anonymus. )
Az album képe pedig: bögre

Barnáé:
Zenekarnév: Instant Coffee.
Albumcím: You can't turn back the clock ( ebből az idézetből: You can't turn back the clock. But you can wind it up again.)
Kép: kávé


Potenciális Kisifis Zenekar? :P
Zenekarnév: I like Pumpkins :D (szeretem a tököt)
Albumcím: Any fool can make a rule (bármelyik hülye csinálhat szabályt)
Kép: Barbie
na, hogy tetszik? :P
:D
csak hogy ne itthon feküdjek és ne ugyan azt a plafondarabot nézzem egész nap.

A tegnap és a gyüli után

Gyüli után van, fekszem a kanapén, és várom, hogy végre feljöjjön anya, és megsüsse a krumplit. (Ugyanis rossz élményeim vannak a krumplisütéssel kapcsolatban, és azóta a Bizonyos Eset óta én nem merek krumplit sütni.. :)
Annyira éhes vagyok, hogy remeg a kezem, és ennek következtében folyton elgépelek..
Na, addig míg felérnek, elmondom, hogy milyen volt a tegnap.
Reggel felkelés után rendrakás, amit sikerült 2 zeneszám lejátszása alatt abszolválnunk. Utána punnyadás, madártej-főzés, olvasás, meg egyebek. (anya feljött) Délben kaptam egy telefont, hogy mennénk Pestre korizni a nagyifivel. Rövid tipródás után én is csatlakoztam. Még sosem voltam a jégpályán, mindig csak az autóból sóvárogtam, hogy egyszer talán majd eljövök ide korizni.
Először is beazonosíottuk egy egy-az-egyben Chris Martin-kinézetű egyént /nem ő volt az. :( /
Aztán a páradik kör után felfedeztünk egy tenyérnyi lyukat a jégben, amibe sikeresen bele is estem, és végignyaltam a jégen. Röhögtem magamon, de azóta se tudok a bal oldalamon aludni:)

NA, mostmár elég ígéretes illatok jönnek a konyha felől, megyek enni! :)

ehhe.. izé... egy kis technikai probléma

Még régebben írtam egy bejegyzést, amit most küldtem el, de régi dátummal tette ki.. Tehát ez alatt kettővel olvashatjátok az új bejegyzést.
aminek egyébként semmi értelme...

Gasztroenterológia: első felvonás

Hogy lehet a gyerekosztályt közvetlenül a patológia mellé tenni, könyörgöm!? Bár nagyon szimbolikus. Az alagsorban ugyan ott ér véget az élet, ahol kezdődik...
Azon is gondoltam, mit jelenthet a patológia melletti szoba nagy vaskonténerekkel: "anyag osztály. " Egy csomó gyanús kinézetű piros-zöld cucc úszkál formalinban a polcokon, a legtöbbje még friss lehet. Apa már naivabb, szerinte csak tisztítószer-raktár... A kijáratnál halottaskocsi mondjuk nem volt túl bíztató.
Namindegy.. Hála Istennek ott helyben le tudták venni a vért. Bementem egy nénihez, aki unottan köszönt - elég bunkónak tűnt. Megkérdeztem, hogy aztán hány ibrikkel akarnak lecsapolni, mire ő unottan beközli, hogy majd ha végeztünk, megtudom. A nő beszúrta a tűt, és hirtelen átváltott jófejbe. Négy fiolával vett le, és legnagyobb örömömre babatűt használt. :)
A vérem gesztenyebarna színű volt a műanyagcsövön keresztül. :) Utána még kérdezősködtem egy kicsit, ő meg elmagyarázott egy-két dolgot, megmutatta a szelepet, ami bent tartja a vért, ha cserélik a fiolát alatta, meg egyéb izgis dolgokat. :)
Hátra van még a második felvonás: egy hidrogénteszt, amikor a kifújt levegőből állapítják meg, hogy laktóz, avagy tejfehérje intoleranciám van. A bökkenő az, hogy 3 órás a procedúra... Április közepére kaptam volna időpontot, de hála apa kitűnő diplomatikai készségének, áttettek március elejére :) (kíváncsi lennék, mit mondott annak a nőnek..:)
Nohát, helyzetjelentés megvolt, megyek az iskolába szavalni! :)

hát ezért nem nézek tévét...

Végigkattingattam, és az első mondatokat leírtam. A végeredmény magáért beszél.

HAns, az Rudolf!
Ott, képes hatni, ahol a védekezőképességünk 70%a található.. (igen, tudom, bifidus essensissel.)
Felviszek egy kis izoláló zselét...
Az időjárás jelentést a Béres szemerő Lutein Forte támogatta. (who cares?)
Oh, Ali pasa! Kérlek engedd szabadjára az én cigány szerelmemet, Ahbart! (ó, az a hatalmas szívfájdalom! Micsoda beleélés!)
Nem csak a férfiasságommal volt gond. (köszönjük, mostmár ezt is tudjuk..)
Lődd le! (2 percnyi csend és idegölő zene után) (értelmes egy film..)
A tanfolyamon résztvevők azt tanulhatják meg, mit nem szabad tenni a sérülttel. (én azt magamtól is tudom...)
Semmi nem mutat arra, hogy a gyermek ellenállt volna. Az ultraibolyfény nem jelez sem vért, sem testnedvet a dobozon. Tehát..... meghalt. (mekkora logika!)
Just some of the cases from Animal cops Houston. (ahelyett, hogy az Aids-es árvákon segítenének..)
Anya és lánya együtt legyőzhetetlen csapatot alkotnak. ( oroszlánokról van ám szó! szánalmas..)
Itt látjuk még egyszer, ahogyan nagyon jó ütemben tolja be a labdát a hálóba. Itt ez a mozdulat!
Ha mégis hibáznak, sohase ismerjék be a beteg előtt.
Belső harcok dúlnak a Pécsi MSZP-ben. (vanilyen..)
-Ts ts ts! -Auuu! - Blööö!! ÁÁÁÁÁÁÁ!!! -Ts! -Ts! -Megvan Jane!!!
Ezt meg kellett hagyni abban a Petőfi Sándor-féle modernitásban.
Az iroda 3 lakást foglal el a házból. Kettőt már láttunk, most a 3. következik.
Azt hiszem, a férjem nem kap tőlem elég szeretetet.
Hogy Bella hogy gondolta, hogy megúszhatja az ügyet! Túl sok bizonyíték szól ellene.
A továbbító berendezés CTX rendszere pontosan kimutatja a csomagokban rejtőző robbanóanyagot.
Nem attól nyer valaki, ha a meccs előtt körbeugrál az öltözőben, és idiótán üvöltözik.
-Ts! TTSSS! Tss! -- Bumm. Vivon a szokásos védekezést használja, Lima nem tudja támadni..
Megkaptad a digitális kamerát, amit az a rendőr talált a helyszínen?
Mindennap megyek a Lánc-híd felé. És nem fordult még elő olyan helyzet, hogy ne szakadt volna meg a szívem előtte.
Egyelőre csak azt tudom elmondani, hogy több hasonlóságot mutat az eltűnt diáklány és a megtalált női holttest. (pfff. )
-Nyumajuvny?? -Da!
-Mindenki menjen kifelé!! (megyek, megyek.. megyek inkább olvasni.. )

parádés-félelmetes harmadik menet volt

(nem tudtam címet adni, és ez volt az első, amit meghallotta a tévében. Juteszembe tévé: következő bejegyzésemben bővebben kifejtem. )

Hát, jól vagyok. Bosszankodom a szervezetemen. Tegnap este leerőltetem egy bögre kakaót, hogy majd megtalálják azokat a nyamvadt allergéneket. Hát, nem kellett volna... Mindegy.

And now something totally different:
Nemrég jöttem próbáról. Péntekre készülünk meglepivel ifire. C' était tres agréable, (tutihibás) mert rengeteg vicces szitu alakult ki a következő szerepekből: Dávid, Bori, Jézus :)

Holnap Gasztroenterológia.. Jee! aztán bemegyek a Vasváriba verset szavalni, mert ugye számonkérésnél nem hinyozhatok... Aztán itthon próba, majd bibliastudy, közben ellógok jazz-elméletre, és késve vissza ifire, megtudom, hogy most épp milyen hangszeren fogok játszani. :)

hektikus = ideges, nyugtalan, zaklatott

kontraproduktív = szándékával ellentétes hatást kiváltó
kollúzív = összejátszó
respiráció = lélegzés
thanatofóbia = kóros félelem a haláltól

Az Úr közel, mehettek aludni!

- Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...

Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól.

A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Azzal visszament a rókához.
- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

Talán most fogok írni,

de nem, mégsem!!!
muhááhhááhááá!! =)

A barbiház :)

Vasárnap gyüli után megkerestem a Fóris lányokat. a Nagytakarításnál megtaláltuk a régi-régi (najó, annyira nem is régi) barbiházunkat, amit mi már értelem szerűen nem használunk. Lehívtam Zsófit és Rebekát a pincébe, hogy nézzék meg, és ha tetszik, nekik adom. Mindketten nagy ámulattal nézegették a rózsaszín-fehér házat. Rebeka, a nagyobb szólalt meg először, de alig tudott mondani valamit:
-Dejó... deeeejóó... deeeejóóóóó! - lászott rajta, hogy nagyon tetszik neki.
Erre Zsófi az édes kis hangján szigorúan leszidta a nővérét:
- Dehát Rebekaa! Még azt se mondod, hogy köszönöm?!
Annyira édesek! :)
Egyébként sokkal jobban örültem annak, hogy tetszik nekik. Eszembe jutott, milyen volt, mikor én kaptam meg... Hirtelen nem hiányzott annyira Magyarország :)

Nem tudom, hogy lesz-e ebből a bejegyzésből valami, de most van egy kevés időm írni.
Ez a hét is sűrű volt. (ennél a pontnál felejtettem el mindent, amit most le akartam írni...)
Hétfőtől szerdáig egy teljesen ismeretlen lánynál aludtam esténként, mert elment az apja három napra. Kicsit izgultam, hogy teljesen idegen, idegen lakás, mit fogok én ott csinálni, de nagyon kedves volt a lány is, szerintem jól kijöttünk, sokat beszélgettünk, és el is jött velem színházba. Ahol is a Revizort néztük meg, ami sokkal jobb volt, mint bárakármelyik / :) / darab a tavalyiak és az ideiek közül. A díszlet, a színészek, a játékuk, a karakterek, mind mind nagyon tetszettek. Látszott, hogy minden egyes momentuma nagyon át van rágva, az apró kis részletek is jól meg vannak rendezve. Csak szegényeknek kidőlt az ajtó az egyik jelenetben. Sajnáltam az épp játszó színészt, nem állhat meg visszarakni, nem röhöghet, de még csak a szeme sem rebbenhet meg. de nem rebbent, úgyhogy nem volt gond :)
Tegnap Trio Minor koncerten belém ütött a szikra, hogy meg kell tanuljak nagybőgőzni. Annyira jóó lehet! Úgyse fogok, de legalább nagyon szeretnék. Majd a zongorázni tanulás és az "egyszer megkóstolni a cikóriát" közé beírom a bakancslistámba :)
Lenne még miről írni, de megyek próbára és megtudom, hogy ma épp milyen hangszeren fogok játszani ifin :)

nyolcadik fejezet, melyben főhősünk amerikai gyerekek után rohangál egész este. :)

Igen, most gyülekezetben kéne lennem. De lejöttem Mamáékhoz pár napra.
Tegnap Anna (sz) átszólt, hogy nem lenne-e kedvem este bemenni vele Érdre az iskolájába gyerekekre vigyázni. Tehát bementünk. Viktor vitt minket, de még itthon nem találtunk meg az autó forgalmiját. Viktor azt mondta, hagyjuk, úgy sem attól megy az autó... Elindultunk, elkezdett szirénázni a kocsi, de viszonylag hamar abbahagyta. Ahogy elhagytuk a Velence táblát, újra szirénázni kezdett. Megálltunk egy ház előtt (persze végig szirénázva) megnézni, hogy mi a baj. A háziak az ablakból rémüldöztek ránk, - pont a múlt héten raboltak ki egy boltot Velencén. Úgyhogy gyorsan visszahajtottunk a házhoz , mielőtt még kijönnek a rendőrök, és y forgalmink sincs :) Itthon elmúlt a szirénázás.
Most ugrok egyet, és már odaértünk. A tornateremben 40 amcsi kisgyerek (és egy Pisti:)kosarazott, rohangált, üvöltözött, vagy éppen nem csinált semmit. Egész este egy Pókembernek öltözött kissrácot kergettünk, akinek nem tudtam a nevét, úgyhogy csak "Spiderman-guy" maradt. Aztán volt egy Rachel nevű ötéves szöszi kislány, aki elég hiperaktív és szereti a kihívásokat. Egy hullahopp-karikán dobálta át a labdát, és az sem zavarta, ha véletlenül néha arcbadobtuk vele. Anna próbálkozott, hogy nem akar-e a másik szobában tévézni, mint a többiek, de nem akart... Aztán megunta a labdázást, fogócskáztunk, azt is meguntuk, kosaraztunk, fogócskáztunk, és a végén hullahopp-karikákból készítettünk neki egy ugráló-pályát. Egyszer elesett rajta, és utána láthatólag nem kereste a társaságunkat :).
Közben kialakult egy kidobósozós társaság élén egy velünk egykorú koreai sráccal, és egy kisfiúval, akit Anna végig Jacobnek hívott, de nem is úgy hívták :) Szóval odajött Jacob, és kérdezett, valamit, én meg nem értettem. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg azt kérdezte, hogy kidobós?? Az utolsó körökbe már én is beszálltam. Teljesen más, mint a magyar kidobós, mert mindenkinek van egy labdája, amiért a játék elején meg kell küzdeni, és ha nem sikerül kidobnod az ellenfeled, hanem elkapja a labdát, akkor is kiesel..
A koreai srác elborultan dobálgatott ki mindenkit, és diadalittasan kiabálgatta hogy "you're out!!" Annát nagyon megdobta, mire én bosszúhadjáratot indítottam ellene a kis piros műanyag labdámmal. Odakiabáltam Annának, hogy "kidobjam neked?" És abban a pillanatban talált el engem is a labdája ugyan olyan erővel :) De utána rendes volt, megkérdezte, hogy jól vagyunk-e :D
Itthon rögtön elaludtunk :)

De megtanultam, mit jelent az, hogy to play tag, és hogy sophisticated. :)
A hét száma pedig: http://www.youtube.com/watch?v=_SjBdVYG9ms