noshát...
2009. december 21., hétfő
Feleslegesen nem fecsegnék..
bocsi.
Szaladnak
2009. december 12., szombat
- tanulás. /jobb esetben/ Egész megy.. Amit szeretek, abból jó vagyok, ami nem megy, abból nem.. az öt év alatt már hozzászoktam, hogy biokémiából a hármas a legtöbb, amit magamból ki tudok szenvedezni, és hogy sosem leszek fizikus... Az érettségi tárgyaimból mind ötös vagyok /kivéve a matekot/ és ez haaatalmas kegyelem.. A többi nem vészes, bár sokszor érzem magam túlterheltnek - de legalább mindig van valami új, valami feladat, valami, ami motivál. Az angol OKTV eredményem nem lett rossz, de kicsit mégis csalódásként éltem meg.. hülye maximalizmus... Úgy döntöttem, a franciára el sem merek menni(: Tudomtudomhülyevagyok... majd talán jövőre.. A jó oldala viszont, hogy nekikezdtem angolt tanulni - így 5 év után. Minden nap fél órát csinálgatok feladatokat, márciusi The Times-t olvasok, meg angol irodalmat - vagy éppen szavakat tanulok. Ha ezt rendszeresen tudom folytatni, nagyon sokat fogok fejlődni magamtól. Ugyan ezt próbálgatom franciából is, csak gyerekkönyvekkel, és könnyebb feladatokkal, netes híradóval. Megtanultam saját magam motiválni, és ezt élvezem. Hogy ezekkel mi a célom, azt még nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy hasznát veszem..
- cipősdoboz. Kezdődik a szezonja. Ez több anomáliát is okoz a családunkban.. Egyrészt, eddigieknél is kevesebbet látjuk hőn szeretett szüleinket. Apát sokszor este 10kor látom a nap folyamán először, és anyát ma még pl. nem is láttam -pedig itthon van. Másrészt viszont, a pincénkben gyűlnek a dobozok. Tegnap órákat töltöttünk el az első kupac átnézésével - újracsomagolásával. Ezek mindig jó hangulatban tellnek el. Idén a fehérvári dobozainkban szerencsére nincs se kacsazsír, se pornóújság, se fejnélküli-harminéves-büdösplüssmaci, se kolbászrúd, se Hitlerről szóló háromkötetes sorozat.. (eegen, ez mind volt tavaly!) De sajnos sokan még mindig lomtalanításnak használják a Cipősdoboz-akciót.. Viszont van számos 'tökéletes doboz' is, telis-tele vadiúj markólóval, kistraktorral, kártyajátékkal, édességgel, filctollakkal, babával, sapkával, sállal, testápolóval, balerinajelmezzel vagy autómakettel.. Ha a 'kibontók ' -azaz átnézők- között valaki ilyet talál, körbeviszi a termen, hogy "ezt nézzétek, deszép doboz! Úgy fog neki valaki örülni!"
- Ifi. mostanában főleg kisifi. Van néhány tervünk a karácsonyi szezonra. A cipősdobozolás mellett pl. idén is szeretnénk végiglátogatni a gyülekezet időseit, akikre sajnos sokszor nem fordítunk kellő figyelmet. A fiatalkoruk énekeit énekeljük nekik, csomagot viszünk. Tavaly is nagyon jól sikerült, sokaknak könnyet csaltunk a szemébe, és mi is rengeteg szeretetet (és sütit :) kaptunk tőlük... Kár, hogy egy évben csak egyszer van karácsony. Vagyisháthogy kár, hogy csak évente egyszer, karácsonykor vagyunk figyelmesek, adakozóak, bőkezűek.. Aztán majd jövőre szeretnénk még ilyen 'szívünk vágya' dolgokat is el / újraindítani, mint pl. közös lányos kazira-tornázás(: english speaking, és amcsifoci.
Befejezni sosem tudok rendesen, most sem próbálok meg.
albumfelvétel - gyerekkórus
2009. december 5., szombat
Az ifiterem így hamar át is alakult próbateremmé, majd szerényebb stúdióvá, - a maga fehér műanyagszékeivel, nyikorgó ajójával, lógós teafilter-füzéreivel, és a vendégszereplő matracokkal, amik csökkentették a terem visszhangosságát.. :) A formáció állt egy vezető énekesből, egy akkusztikus, és egy basszusgitárból, egy dobszerkóból és egy kongából. Semmi túlbonyolítás. E és G dúros dalok, semmi "zsé-major-ká-iksz-turbó", de naaagyon jól szólt (: És a hangulat! Szeretném leírni, de kevés vagyok hozzá..
Valahogy így kell elképzelni: 30 gyerek (5-18 év) énekli egy kis teremben újdonsült kedvenceit, tapsolva-táncolva, kiabálva-kurjongatva. (: /most nézd meg ezt a videót/
Igaz, nagyon fárasztó olt, és előfordult, hogy egy dalt háromszor is újra kellett venni, de végig nagyon jól éreztük magunkat. A srácok egyébként hihetetlenül jók voltak, végig magukat adták, de még a legkisebbek is felnőttként viselkedtek, mikor feladatra kellett koncentrálni.
A szünetben sétálni mentünk, a csapat szombathelyi részének mutattuk be fehérvérat, és főleg a naagy játszóteret, míg persze a nagyok a hangszereket vették fel. A képeket itt találod: Picasa Bori (És ezúton szeretném megkérni viteezt, hogy amennyiben tudja, juttassa el a linket a szombathelyiekhez is! Köszönöm! =) (a CD meg pár hét múlva meglesz:)
Nno, megyek aludni, késő van, és különben is, hogy fog így jönni a mikulás, ha a konyhában blogolgatok? :s
altató
2009. december 4., péntek
Tiszta! Ciki?
2009. november 16., hétfő
"Miért legyen abból divat, hogy a tizenhárom éves kislányok többet szexelnek már, mint anyáink negyvenévesen? Miért csak azon dolgozunk, hogy abortusz után összetákoljuk a fiatalok lelkét? Miért ne lehetne a tisztaságból is tömegmozgalom?"
Nekem van ilyen tiszta-gyűrűm. Hordom. Látják. Kérdezik. Hülyének néznek. Kiröhögnek. Vagy tiszelnek miatta. Vagy meg kérdezik, hol kaphatnának ilyet...
Pár hete a gimiben egy vadidegen lány kérdezte meg, miért vagyok hívő. A Következő héten újból elkapott a folyosón. "te...izéé.. Kérdezhetek valamit? Te akkor most... őőő... például nem fekszel le senkivel házasság előtt, vagy azért ennyire nem veszed komolyan... Hogyvanez?"
A helyzet az, hogy akár hülyének nézel, akár nem, komolyan veszem. Az osztálytársam rögtön hozzátette: "nézd, még gyűrűje is van! " És elmagyarázta helyettem a gyűrű lényegét: azért hordom, mert mikor megkaptam, megfogadtam Istennek - de legfőképp magamnak - hogy házasság előtt nem fekszem le senkivel. (beleértve persze a vőlegényemet is.) "A világ több országában milliók (fiúk és lányok is) viselnek ilyen tisztaság-gyűrűt, eljegyezve magukat annak az embernek, akit talán még nem is ismernek, de akit, hiszik, Isten nekik teremtett... Elkerülve ezzel lelki sebeket, a korai terhességet, a nemi betegségeket, a kihasználtságot, és megtapasztalva ezzel a várakozást, kitartást és a csodát. " A tisztaság extrém-módon nehéz. Megszólnak, vagy kinevethetnek érte. De elképzelhetetlenül nagy áldás követi majd: lelki béke, tisztaság, feddhetetlenség, hűség.
"És mi van, ha... őő.. nem tartod be?" Igazából látszólag semmi. Ezt a gyűrűt azért hordom, mert így döntöttem. Mert távol akarom tartani magam egy pár ballépésről. Meg akarom védeni magam. Viszont ezt előre kell eldönteni. Mikor már felmerül benned a "húha, szeretkezni akar velem.. mitcsináljak?" kérdés, már többnyire késő, nem feltétlen a józan eszedből fogsz dönteni..
Anya mesélte, hogy az egyik barátnője az egyetemen szűz volt huszonévesen. Miután megtudták róla, mindenki ezzel szekálta. Elkezdte rosszul érezni magát emiatt, úgy érezte, hogy ő kevesebb, ő kimarad. A barátnői ezért aztán "segítettek rajta" Végül is a lány lefeküdt a legjobb barátnője barátjával. (!) Két hét műlva aztán megismert egy srácot... Az a fiú a mai napig a férje, s a lány élete egyik legrosszabb döntéseként gondol vissza a fölösleges egyéjszakásra... "Két hetet! Csak két hetet tudtam volna várni!! " Sírta utána anyának... Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én szeretnék mindent megtenni azért, hogy ne járjak így...
Ennyik lettek volna az én gondolataim. Ha érdekel a téma bővebben, nézd meg EZT AZ OLDALT , ahol kielégítőbb válaszokat kaphatsz a kérdéseidre.
Köszönöm, hogy elolvastál, ha gondolod, írd meg a véleményed komment formájában
Ha esetleg szeretnél te is egy Tiszta-gyűrűt, hívj fel, írj levelet, kommentet, vagyakármit..(:
ünnep (a -RŐL-t azért mégse írjuk oda..)
2009. november 9., hétfő
*sóhaj*
2009. október 20., kedd
A kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztbe, éjféltől meg
új nap indul, ennyi lesz."
huszonnegyedik, amelyben a főhösünknek egészen Úr-közeli élménye van
2009. október 12., hétfő
Amikor alkalmasnak találtam az időt, kiléptem a zebrára, mire bal oldalamra váratlanul csikorogva befékezett egy almazöld Fiat. Jó, ha 30 centi volt közöttünk! Ledermedtem előtte egy pillanatra... Néztem kérdően a sofőrre, néztem az almazöld Fiatra, a szandis nénire és a kapucnis srácra, hogy deciki, ugye ők nem maradtak ott a járdán?? Néztem G045-ös számmal ellátott jelzőlámpámat, és zöld volt, a néni a jobbomon, és ő is csak néz..
Tudtam, hogy alacsony vagyok, de hogy ennyire!! :D
New IT crowd series in 2010
2009. október 5., hétfő
Channel Four, in spite of its well-reported financial ‘challenges', has been busy recommissioning a pair of its most popular comedy series. And we're really rather pleased about it. First up, there's going to a fourth series of The IT Crowd. (EZAAZZZJESSSSSSZZZ :)
Writer Graham Linehan has ended his two most popular shows to date before The IT Crowd at three series - Black Books and Father Ted - but he'd earlier said that he hoped a fourth run of the show would get the green light. The new series is set to air next year...
Good news...
10 dolog
2009. október 2., péntek
10) Ne kezdj el porszívót és centrifugát használni!
9) Se turmixgépet, és persze hajszárítót sem!
8) Ne húzd le a wc-t! (abban az esetben, ha bejön melléd telefonálni a fürdőszobába, mert ugye ott csend van...)
7) Ne kérdezd meg, hogy "Anya, szerinted a türkizkék, vagy az algazöld sál áll jobban? Annyaaa!! AAAANYAAA! "
6) Ne nézd a háttérben a rivális tévécsatornát! (jobb, ha addig egyáltalán nem nézel tévét :)
5) Ne kiabáld, hogy "Aaanyaaa! A Bálint nem engedi, hogy egyek a gumicukorbóól!!"
4) Ne kezdj el furulyán/szájharmónikán/dobszerkón/eletromosgitáron stb. gyakorolni!
3) Ne röhögj, ne köhögj, ne tüsszents, bármennyire is kell.. a legjobban teszed, ha megfulladsz, vagy gyorsan kirohansz a házból.
2) Ne szólalj meg (amennyiben a kocsiból telefonál kihangosítva.)
1) Ne kiabáld, hogy "Anyaaaaa!! Kéééssz vadooook! Deje, és tölöld ki a fenekeeeeem!"
Viszont, hasznos és célra vezető, ha ilyenkor:
-Kéred el a zsebpénzed
-Közlöd be, hogy egyest kaptál kémiából
-Kérdezed meg, hogy "ott aludhatok Xy-éknál? "
(:
2009. szeptember 27., vasárnap
Egy csomót hezitáltam, egyrészt, mert labdába se tudok rúgni egyik ilyen versenyen sem.. Másrészt, mert nem szeretném, hogy bárki is azt feltételezze rólam, hogy én azt feltételezem magamról, hogy sikerülni fog :D
Viszont, mivel mindkét tantárgyat komolyan veszem, és jövőre mindkettőből szeretnék komolyan véve oktv-zni, ezért idén elmegyek tapasztalatszerzés céljából...
Vesztenivalóm nincs, és még csak izgulnom sem kell, hogy hányadik leszek :)
R.
2009. szeptember 26., szombat
2009. szeptember 24., csütörtök
Ha nem akartok Amerikába utazni érte, itt lehet venni :)
Pusztaszabolcsi út :)
FeZeNről
2009. szeptember 23., szerda
Hosszabban:
Első nap. Első előtti percek.. még be se értem a kapun, már az utcán majdnem nekem esett egy részeg férfi.. Aztán bent is kábé ez volt a helyzet, néhány koordinációs problémával küszködő ember- és még csak délután van! A színpadokról egyszerre szólt a különböző stílusú zene.. A nagy köves pálya megtelítve elég sok olyan arccal, akikkel ömm.. mondjuk nem szívesen sétálnék egyedül Fezen utáni éjszaka egy sötét sikátorban.. Az első gondolatom az volt, hogy "tejóóég, minek vagyok itt? nem tudok én itt semmit tenni " A személyiségemmel öhmm.. mondjuk úgy, nem teljesen összeegyeztethető ez a bárkihez-odamegyek-hogy-hellóóó!-borivagyok- és-gyere-be-a-sátrunkba-egy-teára-hogy-beszélgessünk-fajta viselkedés -sokszor még a legextrovertáltabb állapotomban sem. Dehát ,végül is, Isten szeret, én szeretem az embereket, itt vannak az ifis barátaim, és az osztálytársaim, úgyhogy csak nem lesz rossz. (:
Aztán persze feltették az első "És ti komolyan gondoljátok ezt? Sör helyett tea? És ki a franc jön be ide, hogy >baptistákkal szeretnék beszélgetni?< " kérdést, ami szerintem látszólag teljesen jogos. De mégis azt válaszoltam, hogy "Hát mindenkiii!!" És nekem volt igazam. (: Jó, persze nem baptistákra vár a világ, de rengeteg ember akar beszélgetni, a lényeg, hogy legyen, aki meghallgassa őket.
Egyszer egy félrészeg srác "én nem vagyok fajgyűlölő, minden embert egyformán utálok" pólóban, sörrel a kezében vetődött felénk. Mogi hívta, hogy üljön le beszélgetni. "ááh, dehogy!! ÉÉN? ide?? Nanemáá!" mondta jó hangosan és gúnyosan, és ugyan ezzel a lendületel bevágta magát velünk szembe a padra. A következő pillanatban már öntötte ránk az életét :)
Sok olyan ember talált meg minket, aki épp valami problémán rágódott, vagy valami nem hagyta nyugodni, vagy csak szeretett volna forró teát inni, ropit enni, tesztet kitölteni, vagy érezte, hogy kell lennie valami többnek is, mint ez a röpke 60-80 év...
Nagyon sok emberrel beszélgettünk. Rengeteg téma felvetődött, a zene, a marihuána, evolúció, teremtés, Isten, az afrikai árvák, vallásos képmutatás, a részegség, a szeretet, a régi gyerekkori Istenélmények, hogy "biztos létezik, mert akkor ismertem. " Valamint megtudtam, hogy az emberek csillagporból (!) vannak.. / Ez még nekem is új volt(: /
És, ha hiszitek, h nem, még a szemipermeábilis membrán is szóba került egy orvos-tanhallgatóval! (nna, mégse hiába tanultam meg. :P)
/És tök jól esett az is, hogy az osztálytársaim is sokszor bejöttek hozzánk hozni a formájukat ;) /
A sátorban utolsó este nagy volt a tömeg. Mozdulni is nehezen lehetett.. Hajnali kettőkor jöttünk el, akkor még javában beszélgettem. :) A legjobb dolog a beszélgetés végén azt hallani, hogy "nahát, akkor mi még biztosan találkozunk! " vagy "mindenképpen elmegyek hozzátok!" Azóta sokat gondolok rájuk, mi lehet velük. remélem, még látjuk őket. (:
Melyben főhősünk kutyája életveszélyes fenyegetést kap
2009. szeptember 19., szombat
Szóval. alapszitu: Az irodában ülünk, pénteken este 10 körül, imádkozunk egy pár ifissel, amikor csörög a vezetékes telefon.
Az első sokk után (már szinte el is felejtettem, hogy létezik egyáltalán még vezetékes telefon) jött a második.
Látszólag nyugodt hangon megszólal egy harmincas éveiben járható férfihang, hogy meg lehet-e bocsátani azt, ha ő mondjuk megöl egy kutyát... o.O
( A háttérben kutyaugatás hallatszott, amit a másik fülemmel messziről én is hallottam, nem is tudom mit hittem, talán azt, hogy csak valamelyik ifis szórakozik... )
De sajnos nem. Jahogy komolyan mondja, ne mosolyogjak. (honnan tudja??) Namindegy... ahogy a beszélgetésünk előrehaladottabb stádiumba került, és a balladai homály is oszlásnak indult, megtudtam, mik az ügyeletes elmebetegem követelései. 10 percen belül hallgasson el a kutya (amennyiben a mienk) különben halott lesz. Átjön, először gáz-sprayt használ, majd megkínozza. Ha feljelentjük, (hol volt erről szó??) rosszul járunk, mivel "remek ügyvédei " vannak. Ja meg ha már baptisták vagyunk, "oldozzam már fel" (??) a bűnéért, és akkor ő is "belépne az egyházunkba." Azt se tudtam, sírjak-e, vagy röhögjem képen - illetvehát adottesetben telefonvonalon. Ő csak mondta, mondta, egyre hangosabban, indulatosabban, veszekedett. Megpróbáltam megértetni vele, hogy részben igaza van, és elnézést, hogy nem vettük észre - 50 palacsintázó-zongorázó-nevetgélő fiatal mellett ki hall meg egy beagle-t? Mondtam, hogy ahelyett, hogy szapulna, mondjuk tegye le, mert akkor el is tudok menni intézkedni.
Nem féltem tőle, sem a fenyegetésétől. De nagyon meglepett. Ha ilyen emberrel állsz szemben, az a legtöbb esetben csak felkeresi utálata tárgyát, akit aztán jó hosszasan és ízesen lecseszhet, aztán meg rávághatja vonalat, annak ellenére, hogy ő kezdeményezte a hívást.. Ez jól esik neki. "Szimpla" verbális agresszió - az is lehet, hogy a mi Forrestünk csak részben ludas, könnyen meglehet, hogy a háttérben valami sokkal nagyobb baja van a kedves szomszédnak. Pont ez történt most is.
A fenyegetés mellett sokkal inkább aggasztott az, hogy kellemetlenséget okoztunk neki. Tehát, ugyan úgy megértettem volna, sőt, sokkal szívesebben is vettem volna, ha csak szimplán MEGKÉR, hogy hallgattassam el Forrestet, és nem ugrik nekem az első adandó alkalommal. Megmondtam neki, hogy elnézést, de ez nem épp intelligens emberhez illő viselkedés, és máshogy is el lehetett volna mondani, de perszepersze azért bocsi, azonnal lemegyek a kutyához...
Bálint (az egyetlen, akire az ukrajnában levő apán kívül hallgat Forrest) félt lemenni, mert a végén még őt is megölik, Illéske halálra rémült, elkezdett sírni, hogy "ezt nem szabaaaad!! ez gonossssááááááág!! Forrrreeeeeeesszzzt!! " Drága..
De azért megoldottuk valahogy a helyzetet... Nagyon remélem, hogy a szóban forgó szomszéd máskor, ép ésszel egy pöppet máshogy viselkedne, mint ahogy azt ma tette...
Alkotói válság
2009. szeptember 3., csütörtök
De azért, hogy elmondhassam, hogy megpróbáltam...
Elkezdődött a suli. Emeltmagyar, emeltfrancia, emeltangol.
Első kettő szuper! Remélem, az angolban idővel csalódok...
Ma reggel ahogy kiléptem az lakásajtón, elsétált előttem K. Tnő. Örültem, hogy nem vett érszre, de aztán a piroslámpánál sikerült utólérnem.. Végül tök jót beszélgettünk a suliig, adott egy pár nagyonmegfogadandó tanácsot :) Hihetetlen, hogy csak így "véletlenül" belebotlok emebrekbe, akik aztán olyat mondanak, amivel megspórolnak nekem félévnyi tipródást :)
Egy dolgot nem értek még, hogy miért kell nekem olyanokat tanulni, hogy
- mi Liechtenstein államformája?
vagyéppenhogy
- mi a szemipermeábilis membrán szerepe a -diffúzió során bekövetkező- ozmózisos nyomás kialakulásában?
de idővel biztos rájövök... vagy csak az alapművelségnek van a keze a dologban...
neveszekedjillésselmertúgyisőfoggyőzni
2009. augusztus 31., hétfő
-de
-nem.
-de.
-Nemm
-Dee!
-Neeemmm!!
-Azt se tudod, már, min veszekszünk.
-De!
-Nem.
-Deeeee!
-Jó, akkor mondd!
-Nemm.
-De, mondjad csak!
-NEMMM!
(:
Schumann tanácsai fiatal muzsikusoknak
2009. augusztus 29., szombat
Legfontosabb a hallás művelése. Jókor kezd meg a hangnemek felismerését! A hang, az ablaküveg, a kakukk- gondolj utána, milyen hangokat adnak.
Szigorúan ütem szerint játsszál! Egynémely virtuóz játéka olyan, mint a részeg ember járása. Ne vedd őket mintaképnek!
Sose kalimpálj céltalanul! Frissen, lélekkel játssz mindig, és sose hagyd a darabot befejezetlenül!
Azon légy, hogy könnyű darabokat játsszál jól és szépen! Ez sokkal helyesebb, mint nehéz darabokat középszerűen előadni.
Gondod legyen rá, hogy hangszered mindig tisztán legyen hangolva!
Nagy figyelemmel légy minden népdalra! A népdal valóságos kincsesbányája a legszebb dallamoknak, és betekintést enged a különféle nemzetek jellemének mélyébe.
Ha idősebb leszel, sohase játsszál divatos semmiségeket! Az idő drága! Száz életet kellene élnünk, ha mindent, ami valami, meg akaránk ismerni.
Nem elég, ha a darabot az ujjaink tudják, neked magadnak is tudnod kell zongora nélkül elzümmögni. Zenei képzeletedet erősítsd meg annyira, hogy a műnek nemcsak a dallamát, hanem a hozzá tartozó összhangzatot is megtartsd emlékezetedben!
Ha te tudnád, amit én...
2009. augusztus 27., csütörtök
Sveta:
A fal adja a másikat
2009. augusztus 13., csütörtök
Apa reggel hatkor felhívott, (az alsó szintről:) hogy ugye készen vagyok, indulnánk. "persze, persze, megyek. " ( magyarul most kelek fel, várj egy picit...) Magamra kaptam a legközelebbi tiszta ruhám, és irány a fallabda-pálya...
Megérkeztünk, a tulaj kezembe nyomott egy Sparta márkájú ütőt. Két gondolat villant át a fejemen, az első ádi volt, a másik meg, hogy miért pont Spártának neveznek el egy squashütőt. Nem sokkal később megtudtam, miért..
Az 'edzés' (kis túlzással ugyan, de) felér egy spártai kiképzéssel. Eleinte egyáltalán nem ment. Nehéz játék, mert semmihez nem hasonlítható, amihez eddig labdát és ütőt használtam. 10 méterre a faltól kell úgy elütni a labdát, hogy a szembelévő fal megfelelő másfél méteréről az ellenfél térfelére essen le.. Hát... nem jött össze. Már azt hittem, másfél órája szenvedek, -és még csak egyszer sem sikerült a labdám útját az ütővel keresztezni, - de az óra szerint csak 10 perc volt.
Azon gondolkoztam, milyen hatásvadász mellékneveket és szóösszetételeket használok majd a blogra a kívánt hatás eléréséhez, (pl: Abszolút tehetségtelenség, Hihetetlenül béna, még csak ütésnek sem nevezhető kapálózás...) de szerintem el tudjátok képzelni, mit műveltem ott az első negyed órában... :)
De minden jó, ha a vége jó, fél óra után belelendültem a tenyeresekbe és fonákokba, sikerült összeegyeztetnem a labda útját az ütővel, és megmentettem a Révészek becsületét ;) Jó volt! :)
Nemír
2009. augusztus 12., szerda
Az első, hogy nincs ideje vagy kedve.
A második, hogy nem tudta elküldeni a bejegyzéseit, mert három bűnöző fegyveres megtámadta, és elfogták túsznak. A kerület összes rendőre őket üldözte, mégis sikerült meglógniuk, de Bori balesetet idézett elő. Amikor visszanyerte az eszméletét, nem emlékezett semmire. Egy börtönviselt kamionos felvette az autójára, azt hitte, szökött rab, és betette egy Isztambulba tartó konténerbe. Afgán felkelők kezére jutott, akik felajánlották neki, hogy tartson velük, elrabolni néhány szovjet hordozórakétát. Kamionjuk azonban felrobbant Tádzsikisztán határában. Egyedül ő élte túl. A hegylakók befogadták és ő beállt Mudzsahedin csapatába. És az olvasó nem is érti, miért van úgy oda ezért az alakért, aki egész életében borscsot fog enni, és kaspót hord a fején...
Aki látta, tudja mi ez, aki nem, az hadd higgye, hogy magamtól írok ilyen jófejségeket.. (:
Tahi
2009. augusztus 11., kedd
TáBori
2009. augusztus 3., hétfő
Beugró: feladatok, kártyák, csengő, emberek
Büfé: enni, inni, hűtő
Kávéház: enni, inni, hűtő, melegszendvicssütő, zsíroskenyér, kockacukor-tartó, mécses, tea, forrócsoki (2:) karácsonyfa-égő, csomagolópapír, cd lejátszó, zene, asztalterítők.
Jéték: számháború, ligretto, póker, kamu, meg ami még jön..
Láthatatlan színház: lelőném a poént, de sok minden kell ide is..
Pantomim: UV-fény, foszforeszkálós kesztyűk, fekete ruha, cd lejátszó, zene
Plusz: Gitár, szájharmonika, fényképező, rakat elem, Biblia, könyv, fogkefe, pizsi, ruhák, játszósruha, fürdőruha, kártya
Nemistudomhányadik fejezet, melyben főhősünk gyümölcsöt eszik (!)
2009. július 31., péntek
Hihetetlenül savanyúnak tűnt. Aztán, mikor már kellő időt töltött a számban az idegen anyag, elkezdett édeskéssé válni. Nem mondom, hogy jó, de semmiképpen nem rossz, és mindenképpen lila ízű. Meg is ettem még egy szemet. Azt hiszem, életemben nem ettem még ennyi szedret egyszerre...
Itthon a hűtőben egy fél görögdinnyét találtam, akkorát, mint (két néger :) a lábszárcsontom -persze hosszában. Dinnyét egyébként "ettem" már többször (2) is rövid életem során.. A reggeli sikeren felbuzdulva levágtam magamnak egy 'szeletet'. (igazság szerint egy egérnek elég is lett volna, de azért enyhe jóindulattal már nevezhetjük szeletnek...) És meg is ettem! Pontos adatokat nem jegyeztem meg az ízéről, nem koncentráltam oda rendesen, így csak halvány foszlányaim vannak róla... Az lehet, hogy olyan, mint a cukros víz? Nem emlékszem, hogy az édesen kívül bármilyen szignifikáns "dinnyeízt" fedeztem volna fel benne.. Kénytelen leszek holnap is megkóstolni..
Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha szeretném őket.. Nem kéne széttrancsírozni a túróstáskát a két szem mazsola miatt, és az összes finom-de-sajnos-gyümölcsös sütit végigkóstolhatnám a gyülekezetben közösebédkor. De nem is tudom... Talán a fejemben kéne eldönteni. Viszont valószínűleg folytatom a kísérletezgetést, és ha lesz valami jelentős eredmény, feltétlenül közlöm veletek, ha érdekel, ha nem! :)
/holnap meg kimosom a trikómból a szedret:) /
pAris 8)
2009. július 27., hétfő
Először még nem fogtam fel. Csak akkor, mikor a hosszú repülő-RER-metróút után a felszín fölé kerültünk Brochant nevű metrómegállónál, és megláttam az első házat. Majd az első kávézót. Aztán még egy házat, még több kávézót. Pont olyan, mint amilyennek képzeltem... Persze a párizsiak nem tányérsapkában és nadrágtartóban rohanálnak az utcán baguette-ekkel a hónuk alatt, nem szól tangóharmónika minden sarkon, nem festi alá Yann Tiersen a metrózásodat, és a koldusok vasárnap is dolgoznak, de ezek ellenére nagyon hangulatos város.
Napi 8 órát sétáltunk Párizs belvárosában, úgyhogy elég jól ki tudtuk használni az ott töltött 3 és fél napot. A városban nagyon sok látnivaló van, hála a sok XIX. századi építkezésnek, tele van mindenféle gyönyörű építménnyel. Elsőként az Eiffel-tornyot látogattuk meg. A második emeletére - mivel a tetejére sajnos nem lehet lépcsővel menni- gyalog mentünk fel. Így izgalmasabb, és elsősorban olcsóbb :) Személy szerint jobban magamévá tudtam tenni az élményt így, hogy 'meg kellett szenvedjek' érte. Az egyetlen negatívum az volt, hogy a cipőm sajnos nem volt lépcsőzésálló, így már az első száz lépcsőnél megszabadultam tőlük. Mezítláb másztam meg a majdnem 700 lépcsőt. (kb. mint négyszer fel a logodiig : ) A gyönyörű kilátás, és maga a monumentális építmény belsejében eltöltött idő viszont kárpótolt. Lenyűgöző egy vasmonstrum!
A torony elé tettek még egy place du Trocadero-t, nagy szökőkúttal, szobrokkal, mögé meg a Mars mezőt :) arra az esetre, ha valaki még nem lenne oda magáért a toronyért...
A Notre Dame is lenyűgözött. 9000 férőhelyes templom, kívül-belül gazdagon díszítve. (Ki kellhetett zsákmányolni egy pár gyarmatot azért, hogy egy ilyet felépítsenek!) Istentisztelet ment, számomra teljesen idegen stílusban. Kicsit elkeserített a nagy Mária-idámat, tucat szobor, áldozóhely neki, az élő Istenről szó sincs, Jézus meg vagy kisbaba, vagy halott. De attól még szép...
Innen a Champs Elysées sugárútján át a Concorde térre mentünk, ahol megnéztük a kb. 3000 éves egyiptomi obeliszket, meg a szép szökőkutat :) Persze a teret nagy gyönyörű noname épületek veszik körül. Még az apróbb templomok és hotelek is olyanok Párizsban, mintha valami fontos épületek lennének - legalábbis az én laikus szememnek. A Tour de France utolsó napján, a tegnapi közvetítésen itt bicikliztek körbe-körbe a versenyzők :)
Innen nyílik a Tuileriák kertje, tele szobrokkal, szökőkutakkal, gömbalakú díszfákkal, és kockára nyírt gesztenyefákkal. Ez utóbbi kicsit természetellenesen hatott nekem, de el kell ismerni, elég dekoratív. A kert, -mint ahogy a többi kert, liget, park is - nagyon ki van használva, rengetegen telepedtek le a fák alá, sokan olvastak, pihentek, aludtak, lábatlógattak a vízbe, beszélgettek. Így hát mi is leültünk a medence szélére kitett szép zöld székekre, és láblógatva megebédeltünk. Odajött hozzánk egy néger, és franciául megkérdezte, hogy van-e itt valaki, aki tud angolul, mert egy csoportot útba kéne igazítani. Nem tudnám ezt elmondani franciául, de világosan értettem. Mondtam, hogy hátizé, talánén. Erre odahozott egy japán turistacsoportot, és angolul elnavigáltuk őket. Ilyen helyzetben még sosem voltam, idegen nyelven kérdezték, hogy beszélek-e egy másik idegen nyelvet, mert azon a másik idegen nyelven kéne elnavigáljak idegeneket egy olyan helyen, amely számomra is idegen. :)
Egyébként nagyon gyors a nyelv, ekkora 'tudással', ami nekem van, még alig érteni egy mindennapi beszélgetést, de ha valaki hozzám beszélt, azt érdekes módon mindig megértettem. Mondatokat összerakni még elég nehéz számomra, főleg kérdezni, de megtanultam, hogy lehet elmondani egy olyan dolgot, amit alapból nem tudnék, pl: "merre van a rue de ...? " helyett " A rue de... -t keresem. " Meg "jó helyen vagyok? " helyett "azt hiszem, rossz helyen vagyok." Volt sikerélményem is azért, jegyet vettem, útbaigazítást kértem, kaját rendeltem, de legtöbbször az angol győzött.
Whatever. Folytatom a beszámolót. A kert végében egy kiseb diadalíven át értünk a néhai királyi palotába, azaz a mai Louvre-ba. A Louvre épülete hatalmas, el sem tudtam képzelni, hogy lehet ezt a nagy épületet teljesen megtölteni muzeális értékekkel, de még most sem tudom, mivel nem mentünk be. :) (helyette inkább 3 másik múzeumot látogattunk meg, időben ugyan annyi.) Első látásra furák a modern üvegpiramisok a régi épület előtt, de mikor már megszoktam, abszolút odaillőnek tűnt. A kertben a múzeum mellett egyébként egy óriáskereket is felálltottak.
Jártunk még a Pompidou központban, ahol Modern Művészeték laknak, és az Orsay-ban, ahol pedig Monet, Manet, Van Gogh, Renoir, Degas, Cézanne képeit láttam életemben először "élőben" (a többiek sajnos a nagy fáradtság miatt kicsit 'futottak még'-kategóriások lettek.) Láttuk még a Grand és a Petit Palace-t, a Szent Jakab tornyot, a Moulin Rouge-t, a 2 moulins ameliekávézót, a Sacré Coeur-t, és a Dalí kiállítást. Az utóbbi négy a Montmartre-on van. Így végre áttérhetek mostmár a Montmartre-ra. :)
Montmartre, a város szélén levő dombon épült művésznegyed. Minden este feljöttünk ide, a nyolc óra sétálás után plusz kettőt itt még bőven megértemegtenni. A hely maga elég autentikus, nagyjából meghagyták Párizs eredeti hangulatát - valószínűleg a turisták miatt. Itt tényleg tangóharmonikás van minden utcasarkon, és tányérsapkás pincérek szolgálnak fel a kávéházakban, amik előtt Párizs utcáit festik a.. festők (szóismétlés..) A lejtős utcákon meredek lépcsők vezetnek fel, az utcák tele kávézókkal, palacsintázókkal, galériákkal. A domb tetején található a Sacré Coeur székesegyház. Előtte egy kis tér, innen gyönyörű a kilátás.
révészbori csodálatos élete - legalábbis mai napja
2009. július 20., hétfő
Ugyan ebben a pillanatban Lados Pistiék Enyát hallgatnak, Benike feltehetőleg alszik. Pisti szereti, ha ő nyer a vonatos társasjátékban, és azt, ha Benit sétálni viheti. Ami pedig Benit illeti, oda van az anyatejért.
Ugyan ebben a pillanatban Bori ablaka alatt a remis lányok hangosan veszekednek azon, hogy kinek van a legtöbb zsebpénze. Két perc múlva megérkezik a busz, ami a nyári táborba viszi őket. Ugyan ebben a pillanatban Illéskének nagyon kell pisilnie, de ezt még nem tudja, - mint ahogy azt sem, hogy ma van a névnapja -mivel mélyen alszik. A mama főztjével álmodik. Pár perc múlva felkel, és kimegy pisilni. Illéske szereti, ha megeheti nagyobb testvéreinek a megmaradt uzsonnáját, meg ugye a tóddanit. Nem szereti a motorok hangját, és azt, ha az óvodában azt mondják neki, hogy "nem leszek a barátod. "
Ugyan ebben a pillanatban, ottani idő szerint 3 óra 12 perckor 8000 km-rel arrébb Tselmuun épp megkapja barátnője, Bori levelét, és azon csodálkozik, hogy Bori miért pont most írt, és az utóbbi hat évben miért nem.
A hőmérséklet 20 fok, az idő nem meleg, nem túl párás, pont ideális a Párizsba menéshez.
(:
Csontváry kútja PécsETT
munkács
Ugyan ez a helyzet a Munkácsi táborban is, csak ott koncentráltabb szegénységgel szembesül az ember. Nem lehet leírni , mit lát az ember, de még a képek sem hitelesek. Oda kell menni, látni kell a félmeztelen, koszos kisgyerekeket, belelépni a csatornába, érezni a szagot… Azok a kis vályog”házak”, 6-12 emberrel bennük. 8-10 gyerekes családok, teljes szegénységben, még csak életkörülménynek sem nevezném, ami ott van… Több házba is bementünk, ételt, pénzt vittünk, megkérdeztük, mik a szükségeik, imádkoztunk. Szeretettel fogadtak. A gyereksereg persze mindvégig rajtunk csüngött, mintha mindig is együtt éltünk volna, vagy legalábbis többet sose válnánk el. De sajnos egyszer zárul előtted a kocsiajtó, kívül sok integető gyönyörűség, és könnyes szemmel ott kell hagyni őket…
Második nap nagyon különleges alkalom volt a gyülekezet számára , 67 fehérruhás várt a Latorca folyó partján a bemerítésükre. Mindenki a legszebb ruhájában, a legőszintébb szívével, és a legnagyobb mosollyal az arcokon. Megismerték Istent, és megváltozott az életük. Olyan szó szerint vett módon. Bűnből életre, szegénységből, átokból áldásba… Isten munkája kézzel fogható köztük.
A hét többi napján a Munkácsi gyülekezettel együtt a bibliaiskolával foglalkoztunk. Minden nap 200 gyerek /eleinte mínusz, később plusz 50!/ jött a templomba, egyszerre, a cigánytelepről hozta őket a helyi Bandi. Ez úgy történik, hogy bemegy a telepre, és kiabálni kezd, hogy "gyertek a templomba! " És jönnek babáktól a tinézserekig!!! A 200 gyerek útközben azt kiabálja, hogy "Jézus az Úr! Jézus az Úr! " :) Nem láttam még sehol ilyen hatásos keresztény kampányt… Az udvaron sorakoznak fel, a járdaszegélyre ülnek. Eleinte még csak 20an vannak, később már ordibálva se hallod a saját hangodat. A kezdeti hibákból tanulva most már mindig reggelivel kezdődik a nap,sütit, és teát kapnak. Ezután kezdődik az igazi munka, öt állomásra osztva várjuk a gyerekeket. Reggeltől ebédig itt vannak. Csoportokra osztva, állomásos rendszer-szerűen foglalkoztatjuk őket kézimunkával, sporttal, beszélünk nekik az egészségről, Bibliai történetekről, arról, hogy mennyire szereti Őket Isten, és Ő gondot visel rájuk. Ők meg dicsőítő dalokat énekelnek kívülről, hajtogatnak és 'ragasztéjkoznak' (ragasztó), bábokat készítenek, fociznak, majkákat (póló) és kapkákat (sapka) festenek, ölelgetnek, bújnak, és persze ordibálnak... Legalább annyira édesek, mint amennyire elevenek. Nagyon kimerítő, de nagyon izgalmas az egész.
Erdély
2009. július 2., csütörtök
Terepjáró, csomagtartó, bögöly, patak, földút, bucka, virág.
Rét, mező, szekér, székely, Ábrahám, Mózes, másik Ábrahám, másik Mózes, harmadik Mózes, tehén, kolomp, kutyák, kustinnye!
Erdő, szekér, gyalog, gödör, bucka, másik erdő, gödör, csihány, bögöly, bucka, csihány, másik erdő, bucka, háztető.
Ház.
Farm, székely, birka, disznó, legel, csirke, kutya, ló, csikaj, és bögöly.
Cserépkályha, szalmaágy, puha, szagos, hideg, meleg, hálózsák, nyírkos.
Ligretto, domino, póker, Mátrix, Vektor, országvárosmaraton.
Hajnali 3, sötét, vérmedve, pisilnikell, suttogás, kiabálás, ijesztgetés, nevetés, pisi, gyertya, szalma.
Szalonnazsír, puliszka, orda, kenyér.
Túra, csikó, hegy, patak, patak, hideg patak, barlang, sötét, sírbolt, még egy sírbolt, visszhang, magyány, társaság, létra, kövek, kacsázás, függőhíd, gyönyörű.
Brasov, házak, tetők, ablakok, kávézók, pánsíp, vár, macskakő, vattacukor.
Erdő, bucka, bögöly, földút, gödör, bögöly, út, út, határ, eső, vihar, jég, itthon.
All that you can't leave behind
2009. június 22., hétfő
De előtte még egy pár nap Munkács.
Nade, most vissza a hétköznapokba.. Holnap megyünk Erdélybe kedvenc Gulyás családommal. (: Jóleszjólesz, éljenek a vérmedvék! Most pedig megyek pakolni. Az összes Kárpátaljai képem ITT .
Munkács II.
2009. június 18., csütörtök
van 16 percem a gép lemerüléséig. Nem találom a töltőt, úgyhogy gyors leszek.
A napjaink most a bibliaiskola tölti ki. MInden nap 200 gyerek jön a templomba, egyszerre, a cigánytelepről hozza őket a helyi Bandi. Ez úgy történik, hogy bemegy a telepre, és kiabálni kezd, hogy "gyertek a templomba! " És jönnek!! Útközben azt kiabálják, hogy "Jézus az Úr! Jézus az Úr! " :)
És reggeltől ebédig itt vannak. 5 darab 40 fős csoportba vannak osztva, és ilyen állomásos rendszer-szerűen foglalkoztatjuk őket kézimunkával, sporttal, beszélgetünk az egészségről, Istenről; és hillsongot énekelnek kívülről, 'ragasztékoznak', és hajtogatnak, és persze ordibálnak... Nagyon kimerítő, de nagyon izgalmas az egész. Jó, hogy a része lehetek. A gyerekek nagyon drágák, még ha elevenek is. Persze rögtön lettek kedvencek.. (találtam egy Boriskát :p)
Most megtaláltam a töltőt, úgyhogy írok még. :p (bármennyit tudnék)
Nem tudtok rámszólni, hogy hagyjam abba, de legalább élhettek a jobb felső sarokban levő ikonok nyújtotta segítséggel :P
Említettem a telepet. Tegnap előtt voltunk bent. (mindhárom kép ott készült) Nem lehet leírni, de még a képek sem hitelesek. Ott kell lenni, látni kell a gyerekeket, belelépni a csatornába, érezni a szagot.. Minden antiszociális, kőszívű embernek felírnék egy-két ott töltött órát.. biztos vagyok benne, hogy hatna.
Ugyan azok a kis egyszobás vályogházak, 6-10 emberrel bennük. 9 gyerekes családok, teljes szegénységben. Több házba is bementünk, ételt, pénzt vittünk, imádkoztunk. Az egyik helyen, miután ezt megtettük, a családfő szeretett volna imádkozni értünk. Hát, miért is ne.. Imádkozott, és nem tudom, miért, de elkezdtem sírni. Végig folytak a könnyeim. Mikor felnéztem,láttam, hogy mindenki sír. Nagyon különleges pillanat volt...
Aztán tegnap előtt bemerítés volt a Latorca folyóban, 67 fehérruhással. Mi főztünk a 300 emberre, valami megnevezhetetlen levesszerű izét, de nem lett annyira rossz, mint aminek hittem...
Tegnap gyülekezeti alkalmunk volt, ami számomra elég rázós volt... A lányok lebetegedtek, elment a hangjuk, so én fordítottam a pásztort. ez volt az első, hogy így fordítottam in front of mindenki, és nagyon izgulós lévén nagyon izgultam. közben hirtelen kijött az egyik csaj bizonyságot tenni, de annyira érthetetlen déli akcentusa van, hogy azt inkább nem mertem bevállalni.. Vicces volt, mert a dicsőítésen kívül minden lehető szolgálatban benne voltam. Fordítottam az elején, és felkonferáltam a drámát, amivel készültünk. Gyorsan lerohantam, és beálltam a drámába. Majd ruhát le (ugy értem, a ruhát, amit a ruhámba vettem:) , vissza fordítani, és énekelni a "hungarian choir" -ral, majd maga a prédikáció, és az úrvacsora. Kemény menet volt, de így, hoyg már túl vagyok rajta, jó :)
Egyébként nagyon jól érzem magam, teljesen kivirágoztam. Sok mindenben változtam, és nem nagyon akarok hazamenni sem :) De még van 3 napunk, úgyhogy inkább ezekre koncentrálok...
Mennem kell, mert már itt vannak a pulyák, megyek kekszet osztani, és 20 perc múlva kezdődik az állomásos buli.
Csók a családnak :)
Munkács I.
2009. június 15., hétfő
Legnagyagyobb meglepetésünkre van wifi!! Úgyhogy most az ágyamból írok egy nedves kis rózsaszín szobából a Munkácsi gyülekezetből. Irtó fáradt vagyok, de megpróbálok közvetíteni.
A mai nap már munkához is láttunk, a tervezett program: 4 gyüli meglátogatása. Huhh.. Reggeli után két csapatra oszlottunk, így rögtön két helyre is elmehettünk. Mi egy kisebb ukrán közösségbe mentünk, ahol a gyülekezeti épület egy kék celofánnal bevont ág-tákolmány (sátor) képezte kb. 12 moziszékkel a több, mint 50 emberre. Mikor beértünk, egy koreai pásztor prédikált oroszul, ukrán tolmáccsal. Az egész olyan hihetetlen volt.. egy kis sátorban sokan, sok cigány, rennngeteg gyerekkel (vagy ahogy ők mondják, pulyával) egy pár usenkai, magyarszki, és pluszba még egy koreai házaspár, akik oroszul beszélnek. Az usenka pásztor tanított, őt fordítottuk angolról magyarra, minket magyarról ukránra! A gyerekeknek csináltunk külön kis játék-szerűséget, kaptak matricát és csokit. A baj az volt, hogy volt nálam fényképező, és kattogtattam, vettem őket, ahogy jó turistához illik. Csináltam egy-két gyerekről, aranyosak, tetszik nekik a kép. Talán először látják magukat vissza. Aztán elkezdtek özönleni hozzánk a gyerekek, nem a csokiért, nem a matricáért, hanem a képekért. Legtöbbjük ukrán, próbáltak hanghatással kísért célzást tenni, hogy őket is.. Vagy csak húzogattak, hoyg "á minyii!! " Így lett nekem 328 képem róluk.. Aztán egy idő után hoppá, véletlenül lemerült :)
elmentünk sétálni, megnézni a falut. Fényképezni sajnos nem tudtam, mert a 40 gyerekkel körülvéve öngyilkosság lett volna. Végig rajtunk csüngtek, úgy tűnt, mintha sosem akarnának eltűnni, és minden bokorból, minden ház és kutya mögül újabb 3 gyerek tűnt fel.
Hihetetlen a szegénység. Nem tudom, hogy egyáltalán élnek- e valamiből.. egyszobás vályogházakban laknak, és nem ám ketten-hárman.. Az egyik lány azt mondta, 13 testvére van! o.O Megkérdezte, hány éves vagyok, meg hogy van-e pulyám.. meglepődött, hogy ennyi évesen
még nincs gyerekem...
Itt Munkácson minden Menyország, tündériek a fogadók, nagyon jól főznek, az usenkák is nagyon jó fejek. Az egyik nő ma azt mondta, ha netán arra járnék, írjak neki, mert alhatok nála a tengerparti házában :D Este alkalom, nagyon jó hangulattal. /az egyik képen láthatjátok, hogy ropják a "jéééjzusss visszavárlak"-ra :) Nagyon aranyosak, mindannyian jól érezzük magunkat köztünk.
Megyek, mert holnap -illetve már rég ma- hosszú és nehéz nap lesz. Már csak én vagyok fent a szobából, meg Szabolcsékat hallom kint kártyázni egy pár usenkással. Reggel fél kilencre jönnek a pulyák, 150-200. Enni kapnak, majd csoportokra oszlunk, és úgy foglalkoztatjuk őket egész nap. (egyébként az amcsik nagyon kreatívak, lesz mindenféle bábkészítés, ékszerkészítés, beöltözős drámajáték, focimeccsek, minigolf, meg mindenféle )
szép hetet nektek is! :)
6:44
2009. június 13., szombat
Sári, nem akartalak felébreszteni, de jó ballagást kívánok! Nagyon Szeretlek!! :)
Kollázs
2009. június 11., csütörtök
Ó, hát az Én vagyok! :)
Ami nagyon fog hiányozni, a sok füzethátulj-tartalom :D /T:tanár, D:Diák, értelemszerűen../
"Elővesszük Kis Növényhatározónkat, megtekintjük a májmohát. Bár olyan fotó van róla, hogy az anyja nem ismerne rá..."
"Minden bejelentés nélkül iratok jövő órán egy röpdolgozatot! "
"Kiscsillag, mi ez a sok üres lap? Ide írta a gondolatait?"
"Mivan, Kiscsillag, megpatkolták?" (műköröm..:D )
"Ki vagy? Dávid? Ádám! Az se rossz.."
"Passzív mozgás: a szél elviszi a francba."
"Kezdjük az alapoknál: mi az a tankönyv? Kinyitjuk a 118. oldalon, tudják, két kiskapa, és a hóember"
"El lehet kimenni!!! "
"Ültök itt, mint 30 tányér tejbegríz!"
Tanár felelésnél: "Akkor mondd a ribózt. Jelent az neked valami vonzalmat? "
"Szabó tanárúr fogja majd vezetni magukat, Én tanárúr pedig a feladatokat adom."
Ha kullancsot találnak, elnyomják, nem dobják el, hogy "Jóóó lesz az még másnak is!" "
T: (felelésnél) -Na jó, akkor most a szárat kérem, el is untam a levelet.
D: -Hát még én!
T: (dolgozatnál) Hogy állsz, öcsi?
D: sz_rul, de büszkén..
D: Tanárúr, nehéz!!
T: Hmm.. Pedig fogytam a nyáron..
D: Tanárúr, felelhetek?
T: Feleljen, no! Hogy van?
T: Kisfiam, min röhögsz?
D: Semmin..
T: Oh, akkor nagyobb a baj, mint gondoltam...
"Ötösnél nincs semmi gond, négyesnél a tanár és a könyv rossz, hármasnál az iskola, kettesnél az iskolarendszer, egyesnél az élet, igaaaz? " :)
Számörtájm egy Vé híján..
2009. június 10., szerda
Tegnap ezt hallgattam, és gondoltam, idevág.. pedig annyira nem is... Na mindegy.. PASO: Summertime :)
Végre Ó! jaés kampánycsend
2009. június 6., szombat
Weird, hogy ha blogger vagy, egy idő után a téged ért impulzusokat kétféleképp csoportosítod: amik mehetnek a blogra, és amik túl unalmas/túl személyesek. :D Ezvan, gáz, tudom, de nem csak én vagyok vele így :D /UGYE? o.o /
De, hogy bebizonyítsam, igenis a semmiről is lehet írni, még szaporítom itt nektek a szót..
Még van KÉT tesióra van a Nyári szünetig! kétszer negyvenöt percnyi kemény és kötelező önkínzás... Az előzőn futottunk, lehetett választani, hogy 600 métert, vagy coopert "akarjuk". Megfontolandó ajánlat... 600 méternyi, két és fél perces tömör szenvedés és tüdőkiköpés valszleg a nulla pontért, vagy tizenkétperces kitartó szenvedezgetés /némi sétával és városnézéssel tűzdelve/ a két pont reményében.. inkább a második.. Az ereményt inkább nem közlöm, nehogy megsértsem a saját személyiségi jogaimat..
A tegnapi ifi lett volna az első nyilvános beégésem, HA nem lett volna előtte vagy száz... :D Ehhe... Dehááát... "ez is csak egy nap, nem a világvége" A tanítás viszont naggggyon jó volt, nekemebb már nem is szólhatott volna. Najó, ha beleondolok, de, de attól még jó volt.
Ma tálentum-pályázat-döntö --> majd felteszem a képeket Picasára. :)
Pénteken (vagy szombaton, még nem tudom) megyek Ukrajnába!! :) Már nagyon várom:)
Addig is, hogy gyorsabban teljen ez a hét, megyek az osztálytársamannához medencésbulizni, ha jó idő lesz :) Bosszantó, hogy csak azért, mert meg kell lenni bizonyos óraszámnak, még egy hetet be kell menni a semmiért.. És még csak Ó! van :S
2009. június 3., szerda
Nagyon remélem, hogy az elragadtatásnak nincs köze a dologhoz! :P
Pay it forward
2009. június 2., kedd
3. Ők is meghirdetik a játékot a saját blogjukban, és várják a saját 3 jelentkezőjüket :-)
o.O
2009. május 30., szombat
A szóbeli részen 100-100-86-100 százalékokat kaptam négy szempont alapján úgymint kommunikációs készség, szövegkohézió, a többire már nem emlékszem. 86%-ot a szókincsre kaptam (INDIÁN :D )
A folyosón odajött az egyik vizsgáztatóm, és mondta, hogy azért vontak le ennyit, mert annyiszor és akkora meggyőződéssel emlegetettem az INDIÁNokat, hogy nem tudták nyelvbotlásnak venni, meg ezt én nem igazán engedhetem magamnak. Mondtam neki, hogy ahogy kijöttem, rögtön megvilágosodtam, úgyhogy röhögtünk rajtam egy jót. Azt mondta, a társamnak is nagyon jól sikerült, és ő még csak nem is indiánozott, de sajna nem tudom a pontszámaid, Anna =/
Szóval a szóbeli megvan 96%-kal (: Úgyhogy már minden le van tudva, csak az írásbeliért kell izgulni...
Jaés köszi (:
Estére filmet vettünk ki a tiszteletemre, úgyhogy Thomas Crown ügyét választottam :) Már csak meg kell várni, míg elalszanak a gyerekek /
...kup, with marmalade
Bementünk reggel, minden jól indult, megvan Anna, megvan a terem, még a szoknyám se esett le rólam hirtelen. Ja, de otthon maradt a személyi. Nonembaj, nagyonaranyos apa megint hazaugrott érte... Tehát minden jól megy újra.
A cikket Kleopátráról kaptam, a kérdés meg az volt hozzá, hogy melyik történelmi személlyel találkoznék a legszívesebben és miért. Hát mondjuk Martin Luther King-gel. 10 percig azon gondolkodtam, hogy vezetem át a témát Kleopátráról Lutherre, lejárt az idő, mentünk be a másik terembe, illetve bementünk volna, ha nem kellett volna 40 perces intermezzot tartani a két terem között... Eleve fáradtan, unottan és feszülten mentünk be.
elkezdtem mondani Luthert, hogy felvonulások így, pííszfuldemonsztrésönök úgy, hjúmön rájc, satöbbi. Minden szép volt és jó, kivéve egy dolgot. Egy aprócska dolgot felcseréltem, a négert végig indiánnak mondtam!!! :S
Tehát valahogy így hangzott:
"Nagyon tisztelem Martin Luther Kinget azok után, hogy mennyi mindent tett az INDIÁNOKért. Abban a korban az INDIÁNOKnak nem voltak jogaik a többi amerikai állampolgárokkal szemben, és Luther egész életét az INDIÁNOK jogainak megszerzéséért folytatott harcnak szentelte... Ami még érdekes, hogy ma, 2009-ben az USAban a szintén INDIÁN Barack Obama az állam elnöke. Ez biztosan nem lenne így, ha MLK nem viselte volna szívén az INDIÁNok sorsát..."
Ahogy kijöttem, rájöttem!! :S Ilyet még sosem csináltam, mindkét szót ismerem és nem értem, hogy vetődhettem ekkorát az árnyékra. :S
Kábé olyan, mintha azt mondtam volna, hogy Picasso festette az Eiffel-tornyot, vagy a Mikulás eljött 2000 éve, hogy meghaljon a kereszten a bűneinkért.
Vagy minimum egy ---kup... with marmalade.