hamutartó

Hamutartó, ez az dolog, ahova a hamut, a csikket, a felesleges, nem kívánt hulladékot teszed, megszabadulsz tőle, és tovább nem is törődsz vele. Mikor erre gondolok, mostanság rögtön magamra asszociálok. Hogy miért, elmondhatom, de csak akkor, ha megígéred, hogy nem érted félre.

Jól van.. Nem vagyok rosszul, nem érzek világfájdalmat, se vádlást, csak éppen hamutartónak érzem magam, és ez zavar. Akkor kezdem..

Mostanában egész sok embernek lettem hamutartójává. Mintha rá lenne írva a homlokomra, hogy "szemétlerakóhely", vagy valaki viccből egy sárga "rúgj belém" cédulát ragasztott volna a hátamra. Hát, nem vicces. Amikor ezekre a szemétlerakásokra gondolok, nem arról beszélek, hogy néha az emberek megosztják velem problémájukat. Az más, az megtisztelés. De ez attól teljesen más.
Ez az, mikor feszültség van benned, fáradtság, harag, elfojtott érzelmek, amelyektől elborulsz, és fojtogatod őket egész nap, egészen addig, amíg az utadba kerülök én, kicsi, védtelen, szőke borika (akinek nyilván nem fáj semmi, mert ő túl boldog és naiv ahhoz) És akkor szépen rám kiálltasz, beszólsz és vége. Jobb lett, elszállt. Leszórtad az összes hamut, kiborítottad az összes szemetet. Többet nem is gondolsz vele.. Ezt tette a közelmúltban két idegen tanár, egy menzásnéni, akit soha előtte nem is láttam, egy gyülekezeti tag, és két 'barátom' is velem. A közös bennük az, hogy egyiküknek sem volt igaza. Nem, nem vagyok elfogult, ezt tudom. Miután rájöttem, hogy a hamutartó-jelenség a személyem körül ily mértékben megnövekedett, visszanéztem a régi párbeszédeket, visszajátszottam a hibákat, a kiabálásokat. Megvizsgáltam mindent. Mi a baj velem? A baj, hogy 160 centi vagyok, fiatal, lány, szőke, védtelen, és feltehetőleg elég aranyos és naiv ahhoz, hogy azt lehessen feltételezni rólam, hogy.. hogy.. ezt most nem tudom kifejezni, kár volt belekezdeni.

A lényeg az, hogy gondolj bele: a hamu (bárkire is szóród rá) nem tűnik el magától. Ott marad nekem, neked, bárki másnak.. Ha éppen egészséges vagyok, fel tudom takarítani a hamudat, amit rám hagytál. De ha kicsit is rosszul vagyok, elborít. Legrosszabb esetben ráborítom másra. Merthogy -most jön a csattanó- én is hajlamos vagyok hamutartónak nézni embereket. Talán most jó, hogy ennyire koncentráltam szembesültem ezekkel... Talán, Isten ezzel is tanít, faragja a jellememet, söpri a hamumat... Sőt, légyszi!

:D

Gyüli után Imi ittmaradt, mert Annát várta, aki beszélgetett. Feljöttünk punnyadni a kanapékra, és semmit sem csináltunk fél órán keresztül, de megbeszéltük, hogy ez tök jó dolog :)
Néha, hárompercenként szóltunk egymáshoz. például:

I: -A kocsitok tök jó. Bírja a százötvenet négy ebmerrel is.
B: (gépezve, félvállról) -Aha..
-Nem is figyelsz..
-Dehogynem, kocsi, százötven, négy ember.
-És, valami reakció?
-ja, biztos jó, nem értek az autókhoz annyira. (pár másodperc múlva) ÁÁÁÁ!! MIIII?? Ti százötvennel mentetek?!?
-Gratulálok, reakció idő: másfél perc! :D

kiderült, hogy csak viccelt ;)

Hoppá, most vettem észre, hogy lejárt a közvélemény-kutatás időkorlátja. A kérdésre: "Nemmel fogsz válaszolni erre a kérdésre?"
Az emberek 28 %-a igennel válaszolt, a 17 %-a nemmel, az 53 %-a azt gondolja, hogy nem vagyok normális.. Kábé erre számítottam.

Jut eszembe, múltkor, Bakancstúrán jöttem rá, hogy nem vagyok normális. Éppen valamit magyaráztam a barátaimnak, ilyen boriféle hülyeségeket. Nem vettem észre, hogy négy gyanútlan idegen túrázó tartózkodik hallótávolságon belül. Szóval, én csak mondtam, mondtam, mire egyszerre négyen fordultak hátra, nagyon furcsa fintorral nyugtázták, hogy nem vagyok normális.
Aztán rájöttem, ez hogy azért nem tűnt eddig fel, mert az emberek, akik körülvesznek, többé-kevésbé mind ilyenek (: És ha éppen "normális" közegben vagyok, akkor nagyon elütök a többitől.
Na mindegy.. Szóval, csak arra akartam kilyukadni, hogy lassan lecserélem a kérdést :)
mindegy.. megyek olvasni.

Hajvágásom története

Az úgy történt, hogy hatalmas fejfájás gyötört egész este. Én csak feküdtem az ágyon, és szenvedtem. Azon gondolkodtam, hogy hogy vessek véget a fejfájásnak, mikor hirtelen hatalmas belső késztetést éreztem arra, hogy megragadjam a konyhai ollót, és a fürdőszobába levonulva magamra zárjam az ajtót. (Igen, tudom, a hajvágás nem éppen közvetlen ellenszere a fejfájásnak, inkább csak le akartam foglalni magam valamivel..)
Tehát a furcsa indíttatásnak engedve nekiestem a bő egy órás procedúrának. Közben ilyen gondolatok keringtek folyamatosan új külsőbe burkolózó fejemben: Nem vagyok normális! El fogom szúrni! Mit csinálsz, azonnal hagyd abba! Hátul meg hogy fogom kivitelezni? Hogy lehetek ennyire... ááá!?!
Időközben pedig repkedtek a nedves fekete tincsek, gyűlt a hajhalom a földön, csökkent a hajam térfogata. Helyretettem a frufrunak nevezett loboncos képződményt is a fejem tetején, és azt hiszem, most már megint a rendes funkcióját tölti be.
Másfél óra múlva diadalittasan hagytam el a fürdőszobát, kezemben a konyhai ollóval. Bevonultam a nappaliba, nagy, hatásvadász mozdulatokkal a család közé, hátha valaki észreveszi a csodálatos átváltozásomat, a kb. hét centinyi különbséget... köröztem a kanapé körül, még a hajamba is beletúrtam egyszer, de semmi... Mindenki tévézik, Sára meg bosszúsan vonul be a füribe utánam zuhanyozni. Szegény, régóta várt már..
Anya megkért, hogy vigyem fel a ruháimat. Aztán rám nézett, nézett egy ideig, és végre megszólalt: Jól áll neked ez a felső.
Na mindegy, ez nem jött össze.. De ha esetleg találkoznánk, megdicsérhetnéd az új hajamat, biztosan jól esne (:

ide se tudok már mit írni..

ma láttam egy emrió alakú felhőt.
más mondandóm, azt hiszem, nincs egyelőre..

5821.

Ennyedik napomat töltöttem ma be 8)
Ennek örömére kaptam új kontaktlencséket, ma feltűztem a hajam, menzán ebédeltem böbével, egész délután mást sem csináltam, csak olvastam. Gitárórán mascskafogót hallgattam (nemleszsemmidolgamertmár régenmegvanoldva...muszáj megtanulnom !) Ettem csokissütitit, ittam karácsony-teát, próbán éreztem jól magam a srácokkal, este pedig meglepem magam egy nagy bögre laktózmentes kakaóval :) Meg egy pár óra franciatanulással.
Isten éltet! (:

Vasváris hét

Arról, hogy rántottsajt

Rántottsajt rizzsel,
Rántottsajt krumplipürével,
Rántottsajt sültkrumplival és majonézzel,
Rántottsajt nokedlivel és pörköltszafttal,
Rántottsajt nokedlivel,
Rántottsajt tejföllel és salátával,
Rántottsajt chips-szel,
Rántottsajt magában.

Soha nem ettem még ennyi rántottsajtot, mint sz utóbbi három hétben :D

A bejegyzés, aminek a harmadik bekezdését nem érdemes elolvasni. DE TÉNYLEG NEM!!

Valahogy mindig, mikor leülök ide a billentyűzet elé, rögtön elfelejtek mindent... Elfelejtem azokat az élményeket, amiket napközben gyűjtögetek magamban, hogy majd este talán publikálom, és dejólesssz. (sose lesz jó.)
Most is beültem és elfelejtettem mindent. Például nem tudom, hogy csináltam-e ma egyáltalán valami említésre méltót. Elfelejtettem, hogy iskola után itt volt megint Viki és Gergő, gitároztunk, őket váltotta az "english speaking" csoport. Nagyon ügyesek mind a gitárosok, mind az angolosok. Rendesen angolul beszélgetünk végig, mindent el tudnak mondani, csak akarni kell. Jó látni, hogy már minimális a feszélyezettség bennünk, és a többieket is érdeklik a szavak, kifejezések. Tanultunk egy halom új, hasznos szót, ugye, andor? ;P De legközelebb igyekszem felkészültebb és érdekesebb lenni...
Aztán most az is teljesen kiment a fejemből, hogy itthon találtam egy linket, amin behaltam! Egy dzsin kérdezgetett, és kitalálta, hogy kire gondolok! Chris Martintól kezdve Gyurcsányon keresztül Tom macskáig mindenkit! :) Itt a hihetetlen link, in case of boredom: http://en.akinator.com/
Ha eszembe jutna, írhatnék arról is, hogy milyen jó könyvet olvasok most (Márai: Az igazi) Mondjuk nem annyira zseniális, mint amiket eddig olvastam tőle, de van egy hatalmas svédcsavar a közepében, és úgy tűnik, az egész történetet két különböző szemszögből nézed. Még nem tudom, mi lesz a végén, a közepén tartok, de már most sikerült teljesen kizökkentenie Márai bácsinak mindabból, amit a történet elején felállítottam magamnak. Jó..
Aztán ha nem felejtettem volna el, elmondanám... de .. lehet.. ezt már mégse kéne.. vagy.. á mindegy.. úgyse az ép eszemért szerettek... (már ha szerettek egyáltalán...) szóval elmondanám, hogy az utóbbi időkben (utóbbi 2 nap!) újabban nézem a Jóban Rosszbant. Még eddig sose fordult elő, hogy ekkorát vetődtem volna árnyékra, és remélem az ízlésficam csak ideiglenes.. :D Egyszerűen már várom, mikor jön, mikor láthatom újra azt a félórányi tömör sz... Szóval, nézem, és kritizálom persze.. Most ugye van ez a túszejtősdi vagymi.. (alapból nem értem, hogy kerültek oda azok a símaszkos figurák, nincs rá reális magyarázat, csak max. a sorozat alul-nézettsége..) és hihetetlen, hogy a sorozatbeli színészek (akiknek megjegyzem: ez lenne a szakmájuk ezért fizetik őket) milyen bénán viselkednek. Nézem, és hol sírok a fájdalomtól, hogy szakadok a nevetéstől... Már voltam műtúszejtésen, de az akkor nagyon is valóságos volt! Hatalmas volt a pánik és a félelem, és mindenki tapadt a földhöz, meg egymáshoz, ahogy csak bírt. Najó, most erre nem térek ki... a lényeg (a lényegben ;) az, hogy egy ovis csoport is jobban játszana megijedt túszokat, mint azok ott a dobozban.. Nézzétek meg! A másik kedvenceim még a telefonon folytatott ötmásodperces beszélgetések. Az egyik pl. valahogy így hangzott: " Haló, Kovács. Mikor történt? Igen. Nem. Megyünk. " Mindezt ugye öt másodperc alatt. Nem tudom, hogy ebbe valaha belegondolt-e már valaki, de még a leggyorsabb háritomi se tudna 5 másodperc alatt annyi információt leközölni telefonon, hogy az előbb elhangzott "dialógus" megvalósulhasson.
Namindegy.. remélem, 2-3 napom belül lerendeződik a Csillagvirág klinika sorsa, és végleg beáll a béke, mert különben tovább nézem és ezzel maradandó károsodást és szellemi sérvet okozozok magamnak.. Húú. és holnap ifiifőben játszák :s
Najó, megyek, úgyis csak az agyam hasznavehetetlen részét darálom nektek ide már egy órája... Legközelebb meg megpróbálok jobban emlékezni.. De most megyek olvasni, aludni, vagy egyéb vanitatum vanitas -dolgokat csinálni. Gondolom, már lejött, hogy egy pöppet fáradt vagyok :)

mindenkinek jobb lesz így! :)

Bakancstúra

Nohát, idén először voltam bakancstúrán. Győzött a többség, úgyhogy elmentem megnézni, hogy milyen. Háát.. Egy kisebb kaland és késés után végre odaértünk Cseténybe, egy kastélyba, ahol kb. 200 túrázó várt arra, hogy nekiinduljon. Még mielőtt minden elkezdődött volna, teszteltük a helyi mókuskereket... A mi csapatunk ( a laktózmentes tej-színű csoport -és NEM vajszínű :D ) indult utoljára, és én speciel már a túra előtt elfáradtam a várakozásban, a giliszták elől rohangálásban, és az azon való agyalásban, hogy ki lehet az a HGY? ( figyelitek ezeket a szép magyartalan mondatokat? :)
Különböző állomások voltak, feladatokkal, amiket többé-kevésbé teljesítettünk. (egyszer pl. ruha helyett az útjelző szalagokat gyűjtöttem be a fákról nagy lelkesen -,- )
Aztán volt még egy pár fincsiség, mint lepedővizezés, fákon átmászás a patakból a mocsárba, majdnem célbatalálás íjjal, csoportos domblegurulás ragtapasszal végződve, Gergő zöld lufija (merthogy igeen, ő is ott volt <3 katt a gergő szóra :) a rettyintős hííszledzsör, gulyásleveses piskótatallér, a maoam és az ipariszalonna titka, és csupa-csupa olyan dolog, amitől a nap nagyon jó volt.
Ebédre gyulyáslevest kaptunk, műanyag- és fémkanállal, pogácsával, és rengeteg csokival a közösből :) Ebéd után sajna hamarabb vissza kellett forduljak a dicsőítőcsapattal, mert este játszottunk, és be kellett állni előtte. Sajnáltam otthagyni a szuupeeer társaságot, de szerintem tökéletesen megvoltak nélkülem is. :D
Útközben vissza a kastélyhoz beazonosíthatatlan lódobogások, és montenbálykoló, technot nyomató, körülöttünk keringő HVCS-k kísértek.
A kastélyban már félig be voltak pakolva. Itt most megemlíteném még a hangtechnikát és a <3 tecnikusokat <3, akik olyan ügyesek voltak, hogy ááá!! Végig sürögtek-forogtak, pakoltak, segítettek, ide-oda rakosgatták a kontrollokat. Ennek eredményeképp életemben először hallottam magam gitározni!!! :) ÉS nagyon jól szólt az egész (bár én nem értek hozzá.) Úgyhogy most nem kellett ledaráljam az ujjaim ahhoz, hogy néha-néha kihalljam magam :)Végig hallottam, és végig jó volt!! Úgyhogy elraktároztam az élményt jó mélyen, mert ki tudja, lesz-e még ilyen alkalom az életben :)
Beállás után vokálpróba és imádkozás, azután meg balettozni tanultunk Tani jóvoltából, és az időről időre ránktörő szeretetrohamok következtében egymást ölelgettük :) A dicsőítést nagyon-nagyon élveztem, remélem, kívülről is jól jött le :)
Aztán utolsó sor után földön ülés, Balumegtapsolás és büszkelevésrá (ilyen szó tutinincs:), csokimegkapás, merthogy nyert a LAKTÓZMENTESTEJSZÍNŰ CSAPAT!!! :) Kaptunk még Bakancstúrás tortát, és utolsót melegedtünk a cserépkályhánál, aztán kocsiba beee, irány haza :) Itt aludt Mönyi a fiókban, ígyhát még beszélgettünk egy kicsit.
tehát összességében nagyon jó nap volt, és köszi mindenkinek, aki hozzájárult. (És netán, ha valamelyik Csetényi szervező olvassa most ezt, akkor dagadjon a mellkasa jó nagyra, mert jó kis Bakancstúrát csináltak idén! Köszi :)
Egy pár képet próbáltam csatolni, aminek következtében elszállt az egész bejegyzés. Úgyhogy érjétek be ennyivel.
púúszííí :)

Gasztroenterológia: második felvonás

Szóval szerdán hidrogénteszten voltam. Sikerült bekerülni az orvosok napirendjébe. Reggeltől ott csücsültem 3 órán keresztül a gyerekgasztrón. Látszott, hogy gyerekosztály, mert a nővérek valamiért mindig ilyenekkel traktáltak: "gyere, csücsülj le ide, mindjárt jön a doktornéni. Jó, most húzd be a pocakod, és fújj be szépen ebbe. Felkapcsolom a villanyt, hogy nehogy tönkremenjenek a szemecskéid. " :D Őő, már mindegy... szóval ott ültem 3 órát, és az volt a feladatom, hogy félóránként belefújjak egy szondaszerűségbe. A köztes időben Márait olvastam. Az első fújás után meg kellett igyak egy löttyöt "ezt idd meg szépen, finom édes!" - borzalmasan cukros volt. Ettől a löttytől aztán a 10-es kiírt számról felment a valamim 17-re (gondolom ez vagy nagyon ártó, vagy nagyon hasznos dolog) és a hasam is elkezdett görcsölni, főleg, hogy aznap semmit se ehettem(tehát valszleg ártó..). Utána mondták, hogy fájhat tőle majd a "pocakom".
A továbbiakban produkáltam még egy 12-est, egy 10-est, egy 7-est, egy 5-öst és két 4-est. Április 24-én már tüstént meg is tudhatom, hogy mi a frászt jelentenek. Addig még háromszor is meghalhatok. :)

A zöldalgákról

Ma újabb dolgot megtudtam a körülöttem levő világból. Délután a Dirty Jobs-ot néztem. A vörös agyag kitermelésén fáradoztak. Úgy készül, hogy fogunk egy nagy halom zöldalgatelepet (egy telep akkora, mint egy tűhegy), és boldoggá tesszük őket. Megadjuk nekik a megfelelő hőmérsékletet, a pH értéket, meg mindent, ami ahhoz kell, hogy szép zöldek (ergo boldogok) legyenek. Utána fogjuk a boldog zöldalgákat, és "addig csesztetjük őket, amíg eléggé el nem keserednek." Ezt elérhetjük például úgy, hogy sós vízbe tesszük ki őket a napra. Pár nap múlva annyira elkeserednek, hogy értékes antioxidánsokat termelnek a saját túlélésük érdekében. Ekkor lesznek vörösek. Ilyenkor nem kell mást tenni, csak a boldogtalan algákkal teli vizet összegyűjteni, megszűrni, aztán kissé újra felvizezni, (ez a vörösagyag, 100 dollár egy zacskó belőle) majd újra kiszárítani. Olajjal felönteni, így abban oldódnak az antioxidánsok, amik 500-szor hatásosabbak, mint az E vitamin. Ebből csinálják az algakapszulákat.

És tudtátok, hogy minden olyan alkalommal, mikor egy vízcsepp ráesik egy másik zuhanó vízcseppre, ilyen jelenség képződik?
mikről maradok le! Elmegyek az élet mellett úgy, hogy a legapróbb, de legértékesebb dolgokat észre sem veszem!

Apró örömök

-negyven perccel tovább alhattam :)
-egy sms-re keltem fel, miszerint kaptam egy rántottsajtot Fától :)
-kinéztem az ablakon, sütött a nap, és galamb ült a párkányon!
-bekapcsoltam az emerkettőt, és koldplély ment :P
-anya azt mondta, hogy szeret :)
-beértem időben, és kaptam kölcsön számológépet!
-megírtam a fizikadolgozatot, jobban, mint a ezelőttieket!! :)
-ötöst kaptam a parainesisre :o) kettőt! :)
-vettem magamnak nyalókát :)
-négy órám volt cuzámmen, elmaradt a különangol :)
-könyvtárba mentem, és kivettem azt a könyvet, amit már régóta el akartam olvasni. És a néni nem is szidott le, hogy késtem az előzővel :P
-hazafelé zuhogott az eső. :) eláztam. és most ez is pozitívum :)
-itt vannak Mamiék :)

és még hátra van a nap fele. :)
Holnap hidrogénteszt a kórházban. Ha gondolsz rám, imádkozhatnál értem, hogy sorra kerüljek, mert nem biztos, hogy tudnak fogadni.. Szeretném, ha már vége lenne az egésznek...

templom

-Nem itt kell bohóckodni! Ez a legszentebb dolog!!
(sajnállak! nekem nem. nemszólsemmit, NEM SZÓL SEMMIT!!!)
-Azonnal vidd ki őket!!!
(kár, többet úgy sem fognak bejönni. Száját sem nyitotta meg... Csoda, hogy itt vannak.)
-Ez a legszentebb dolog az életemben!!!
(nekem nem. nekem a szívem.. tudja, én ott tartom Istent, nem a templomban... )

-Öö, jó. Többet úgy sem fogja itt látni őket.
(főleg ezek után.. hi(he)tetlen!! )

Bementem, aztán nem volt ott senki. Helyette viszont kifejtettem az egyik osztálytársamnak, hogy miért szeretek Bibliát olvasni :)

ha minden igaz, felkeltem, és sikerül elmennem az imakörre nulladikban :)

mákostészta, Evelyn, Cindy, tanulás, és egyebek.

Két nagy adag mákostészta sem elég arra, hogy az agyam képes legyen befogadni azt a tömérdek mennyiségű felesleges információt, amit tárolnom kell a következő 6 órában. A legnehezebb, hogy valahogy bent kéne tartani őket holnap délig.. És még neki se kezdtem.
Tegnap parainesis-esszét kellett írjak, úgyhogy éjfélkor nekiálltam összeszedni a gondolataimat. Nehéz feladat, mert ahhoz, hogy megírj egy ilyet, kell, hogy legyen fogalmad és véleményed a következő dolgokról: élet, önismeret, erkölcs, carpe diem, hit, felnőtté válás, halál. A legmegfoghatatlanabb dolgok a világban. Hát, az enyém inkább érték- és korütköztető lett, és inkább ars poeticának nevezném. Főleg, hogy egy oldalon keresztül a korszellemet fikáztam, és buzdítottam a célszemélyt, hogy nyugodtan lázadjon a korszellem ellen.. namindegy.. Remélem, sikerült a véleményemet az "azt írom, amit a tanár vár" kategóriában tartanom. Ma megtudtam, hogy le is osztályozzák... szuupeer.

Hazafele a suliból két cigánylány megszólított, azt hitték Munkácsys vagyok. Elkezdtünk beszélgetni a kapunkban. Evelin és Szindi. Kérdezték, hogy hány évesnek néznek ki. Látszólag nem voltak elégedettek a 14-nek, és nagyon törekedtek, hogy ne is nézzenek ki ennyinek, de eltaláltam, tényleg ennyi idősek voltak. Cigiztek mellettem, és akarták látni az övem (gondolom, valami nagy Dolce Gabbanás kövekkel kirakott övcsatot vártak, de nekem csak a szokásos sárga gumipókom volt.. :P ) Aztán szájfényt kértek, és nekik is adtam a bizsergetőset, alig használom, ők meg örültek neki. Beszélgettünk még a suliról, meg mondták, hogy menjek el modellnek. (minden vágyam, eddig is csak bátorításra vártam!) Elkérték a telóm, hogy hadd hívjanak fel valakit, nekik nincs pénzük. Vonakodtam, de nekik sokkal jobb telefonuk volt, úgyhogy reméltem, nem az enyém kell nekik. Felhívtak valakit, én meg izgatottan figyeltem, és negyvenkét másodperc múlva már vissza is kaptam a telefonomat. Huhh, megkönnyebbülés. Olyan rosszul éreztem magam, hogy így előítéleteskedtem, de sajnos nem lehet előre tudni. Hívtak a játszótérre dumálni, de leléptem, mondván, hogy megyek haza mákostésztát enni. Utána kapcsoltam, hogy elhívhattam volna őket ifire, vagy mittudomén.. =/ A telefonomat minden esetre többet idegennek nem fogom odadni, mert felelőtlenség.

Szerintem most halt meg a zeném... nem reagál se a csatlakoztatásra, sem az ordibálásra, és a billentyűzetére mért szokásosnál nagyobb nyomások sorozatára sem.. :(
Ezen kívül fáj a hasam, és undorodom a gondolattól, hogy ma még tanulnom is kell.
És sültszalonnát akarok kakaóval! :s

Vííí :)

Párperces kisfilm az ifinkről. Túbíkántinnyúd jövő héten. :)
http://www.mtv.hu/videotar/?id=39138