hmmm

Mit is jelenthet kolumbiai kokainos szövegkörnyezetben a francia "mule" szó? Dictzone-kám opciói: öszvér, fékpofa, bálicipő, szakaszos működésű fonógép, kukoricapálinka, fagydaganat, impotens, hibrid, villamos hajóvontató csörlő (?!) hmmm ♥

ennyimára

jelenleg mire használnám azt a bizonyos három kívánságot, ami persze sosem-teljesülhet-az-életben,-de-azért-mindenki-eljátszogat-egyszer-a-gondolattal,-mi-lenne,-ha?

első és legfontosabb:
bármikor meg tudjam állítani az időt. Mondjuk reggel. hatharminckor. Bő négy órára. Aztán minden menne tovább, hatharmincegytől. Sose nőnék fel, de legalább lenne időm megtanulni a csonkakúp-tételt és a hormonális szabályozás alapelveit..

második:
ha valamit egyszer elolvasok, azt életem végéig kívülről tudjam. Najó, mondjuk talán nem mindent, elég lenne, ha tudatosan tudnám befolyásolni, hogy "na akkor most ezt megjegyzem". Bár ha és amennyiben teljesül az első kívánságom, akkor a második rögtön érvényét veszti, hiszen lenne tengernyi időm...

A harmadikat nem merem csak úgy, bármiféle jöttment gondolatra elpazarolni. Jó lenne mondjuk a világ összes nyelvén tudni, vagy csellón játszani, vagy jó lenne, ha az összes barátom eljönne egyszer ifire, vagy ha nem lenne háború többet, vagy persze az is jó lenne, ha a Palotaváros miniatűr tengerré változna, hogy lehessen hol úszni... majd még eldöntöm...

Velük

Velük töltöm nyári szünetem legérdekesebb három hetét (:

scissorhands

aztmondtanekem

"Ami pedig nektek túl nehéz, azt hozzátok elém, és én meghallgatom azt! " <3
(5. Mózes 1.17)

negyvenharmadik, amelyben rájön, hogy tud angolul

Keresgéltem az esernyőt, se sehol sem találtam. Már éppen eldöntöttem, hogy nem érdekel, ezen nem húzom fel magam, mikor a lépcsőházban megakadt a szemem egy itt felejtett esernyőn.. Körbenéztem, honnan jött, és a gyülekezeti ruhatárban elhagyott esernyők tömkelegére bukkantam. Választhattam a rózsaszín-narancssárga batikolt, a sötétkék Axe-feliratos, egy összecsukhatós olajzöld és egy nagy ívben görbülő, óriási fekete esernyő között. Leakasztottam magamnak egy fekete sálat is, majd kiléptem a kapun újdonsült olajzöld esernyőmmel (bocsi, ha a tieid), és meg sem álltam egyészen a GO79-es számmal megjelölt útkereszteződésig, ahol is mindkét cipőm beázott. De mindezek a dolgok tellllljesen jelentéktelenek ahhoz képest, ami utána történt.

Betekintést nyertem ugyanis az Emeltszintű Angol Írásbeli Érettségi Feladatsorom Hiatalos Javításába. Kikértem a felügyelőtanártól a borítékom, immáron mezítláb, hogy a cipőmnek sikerüljön legalább a tesióráig regenerálódnia. "csók'om, azére... őizéé... Borb... igenazt..." Közben persze a számat rágcsáltam belülről. A tanár lassan, méltóságteljesen átnyújtotta a borítékomat, kihasználva a helyzet komolyságának minden egyes pillanatát. Majd hirtelen, mint ha meg se történt volna, odasúgta: nyugi, jó lett.
Helyet foglaltam az egyetlen üres padban, mellettem egy számológépes lány az emeltbiosza előtt... a sírás fojtogatta. Kibontottam a csomagom, kipakoltam belőle mindent.

Volt sok " áá, itt áthúzam a jót.! Nee, itt is! ÚÚ, ez is B lett volna... " és pár "nemár, hogy csak a többesszámot fogadják el!! " meg " itt had-del is teljesen helyes lennee!!! " valamint végül : "ááá! ez a nő nem is tud angolul!!!! "
Számológép híján nehezen ment, de nagy nehezen kiszámoltam, hogy 86.6 % -ra sikeredtem összességében. Hálás voltam, mert valamiért 88ért imádkoztam, másfél százalékot csak összeszenvedek majd szombaton a szóbelin (:

Összeadogattam a pontjaimat háromszor is, (matekból nem vagyok túl jó:) és mikor az eredmény harmadszorra sem változott, ugyan az az érzés kerített hatalmába, mint amikor nyolc hónap után újra Magyarországon voltam, vagy mikor másodszorra átmentem a rutinon, vagy mikor megdícsérték Ádi haját, amit előtte másfél óráig vágtam. (: Hhhuuuuuuuuh...

fecsegés helyett

A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.

Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

A héten

vezettem a forgalomban.
levágtam a fiúk haját.
megettem 7 doboz mézes-rozsos joghurtot.
vettem szövetet a rövidnadrághoz.
és egy huszas pakk hullámcsatot.
felmostam a szobámban.
voltam vokálpróbán, altozni.
hallottam Katonát vicces mesélni.
néztem játékhatároknélkült.
büszke voltam a barátaimra a vizsgakoncertjükön.
megtudtam, hogy az írásbelim kb. 80 %-os lesz.
ültem egy busz ülése mögötti tíz centin másfél órán keresztül.
telefújta a számat a szél porral.

Napi Illés

Isi nevet. hahotázik. két perce. alig kap levegőt.
-Illés, min nevetsz ennyire?
-...hhehehehheheeeee.... igazából semmin, csak termelem magamnak az endorfint.Hehhehehheheh...

(:

Voilá!

Jó helyen jársz ám, csak kicsit megváltoztam.. (:
Ha én most a saját magyartanárom lennék, nyilvánvalóan belemagyaráznék ilyeneket, hogy "Borbála ezzel az apró mozzanattal (háttércsere) az életének ebben a korszakában történő jelentős mennyiségű és minőségű változást akarta bemutatni... A magányos kék madár az ágon nyilvánvalóan a megújulást -de ezzel egyidőben az elmúlás lehetőségét is szimbolizálja, emiatt a háttér kissé búskomorrá válik. Ugyanakkor kisszerű is a szürreális madár-ábrázolás miatt..." De semmi ilyesmi, egyszerűen meguntam az előzőt...

És akkor lássuk a mai nap kérdését:

" Vajon kicsiborinak sikerült másodszorra is megbuknia a rutinvizsgán, vagy a kézifékes indulást húzta, és átment? "
A: pffff. megbukott. nem kérdés. B: neeeem. biztos sikerült szegénykének..
C: don't know, don't care

Ha velünk maradnak következő részben megtudhatják a választ, és később a múlt heti emeltangol érettségiről szóló exkluzív riportunkat is olvashatják majd! Addig is szavazzanak!

Orsay-nek

Comme des enfants

fecnik

Barátaim blogján viccből rákerestem a nevemre. Mindenkinél más jött ki, egy ottalvás, egy gitározás, egy sütés, egy túra, egy sms... Egy csomó-csomó dolog, amiről nem is írtam, de ők igen. (:
Összeollóztam párat -engedelmetekkel. Ha más nem is, én érdekesnek tartom (:

"Őt ismerem-modtam magamban, de nem szólítottam meg, nehogy tévedjek, hiszen mit keresne ő itt. Ő vasváris, és egyébként is szombat van. Aztán megfordult és megbizonyosodtam róla, hogy tényleg Bori az... Amikor később találkoztunk így köszöntem: szia, boglárka! :) " /F.J/

"Az imaházba igyekeztem boglárról hazajőve, amikor épp összefutottam Borival és Gergővel. Felmentem hozzájuk és hárman sütöttünk csokis sütit jó sok kakaóval (Gergő :D:D)" /F. D./

"A nagy ijedelemre kinyitottam egy üveg bort / Trakt-áÁÁ-tusss! / Adj el, ha tudsz! / Elalszok Bori vállán / látom, hogy bori felé gurul egy rönk, lavinát indítva maga után.. Huhh, bori még mindig él. " /F.M./

"Szerda este gondoltam, hogy csütörtökön benézek a főtérre a szeretetházikóba, mert Bori lesz ott két órát, abból egyet egyedül. " /N. M./

"Orsi meg a zöld macit hozta el, ami képzeljétek, zöld és maci. Robi megtanult sakkozni. Orsi és Bori pedig levest főztek porból és tésztából (meg vízből.) " /F.J./

"Nagyon jót számháborúztunk! csak egy számot tudtam leolvasni.. Mellesleg a Bori volt (: " /F.D/

"Csengetek, de senki és semmi, pedig ég a villany. Felhívom Borit, hogy otthon van-e, mert itt állok a kapuban. Mondta, hogy igen, csak most ment el egy arc, akinek nem kellett volna visszajönnie, és azt hitte rám, hogy ő vagyok. " /N.M./

"Tegnap ott aludtam Borbálkáéknál. Nagyon jó volt... Aztán ültünk Bori szobájában, beszélgettünk és nevettünk hajnali 2ig. " /S.É./

"Dani bevett egy éles kanyart, és Bori fényképezője beleverődött a falba.
-megvan még?
-öö... megvan, csak..
-csak úgy zörög a beljese, mint egy kindertojás, mi? :) " /N.G./

"Évi is megdícsérte a bőrkabátom, aztán meg Bori is. " /F.J./

"Megérkeztünk valamilyen kastélyhoz, és az udvaron vártunk sokat. Majd vajszínű csapatnak osztottak minket, de mivel Bori szerint laktózmentes tejnek van olyan színe, átkereszteltük magunkat azzá. " /N.G./

"Ádám megmutatta a régi rajzait. Én is megmutattam, és Bori rájött, hogy Salvador Dalí a kedvenc festőm, mert sok képemen volt folyékony óra. Bármit festenék, biztos, hogy nem én festettem olyat először, mert túl későn élek., De teljesen függetlenül is lehet, hogy ugyanolyanra sikerül. " /F.J./

"Borival beugrottunk 2x2 dl jégkásáért, amit aztán meg is bántunk, mert soknak bizonyult, és versenyezni kezdtünk, hogy ki tűnteti el hamarabb. hát... bori nyert.. " /V.V./

ssemmmi

Eredetileg arról akartam most írni, milyen nehéz újra elkezdeni, és gondosan megválasztani, mi az, ami ennyi idő után érdekes lehet.. De aztán nem ez lett belőle..



Ha azt kérdezik, mi újság, automatikusan szerény szemöldök-, és vállfelvonással válaszolom, hogy ssemmmi.. Szinte sose igaz.. mindig van valami, csak igazából tudom, hogy a lelke mélyén nem is érdeklem azt, aki kérdez, vagy épp nincs kedvem kiönteni az életem.. (:
Szóval, most is ez van. Semmi -mondom, miközben az agyam lejátsza a rengeteg különböző, színes-szürke képkockát, amik friss emlékekkel és tapasztalatokkal van tele.

A héten például boncoltam szemet. eegen... Bioszórán, disznóét. Először is levágtuk róla az izomcsimbókokat, majd szikével bevágtuk a kezdőmetszést, aztán rámsózták az egészet mondván, hogy az én kezem nem remeg.. (micsoda érv!) -vágjam le a szaruhártyát, ollózzam körbe az egészet, és fordítsam ki az üvegtestet, stb. Végeredmény: átlátszó csarnoklötyiben úszkáló idegdarabkás, íriszes és még kitudjamilyen bonceszközök, a többi meg már mindenre hasonlított, csak szemre nem. Namindegy, azért vicces volt (:


Aztán, jogsi. Most egy Seat Cordobát vezetek, éppen elég ideje ahhoz, hogy rutinvizsgázni menjek. A múlt héten ezt meg is tettem. Szépen begyakoroltam mindent, vettem pótórát, megtanultam mindent, saroktolatást, kerékcserét, olajszint ellenőrzést, minnndent, ami csak potenciális bukási lehetőségként felmerül. Aztán eljött a vizsga napja. kihúztam a feladatokat - huhh, nem saroktolatás... Ez menni fog, hát persze, mindig megy ! Elhadartam szépen a mondókám, meg is lettem dicsérve, utána szólt a vizsgabiztos, hogy üljek be az autóba. Mire kicsibori beül az anyósülésre!! Már épp csatolná be magát, mire "ŐŐ, Borbála, ezt nem a kormány mögül kéne??" Kicsibori zavartan bazsalyog : "ööö... gondoltam, hátha megy innen is (: " Azért meg lettem mosolyogva. Aztán első feladat. Index, elagáz, beakuplung, kettes, jelzés jobbra, jelzés balra, megyahármas, lassít, és jelzésjobbra éééés stopvonalnál megáll. huhh.. Néztem nagy kérdően a vizsgáztatóra, hogy oké, akkor most hova? mire kinyitja, az ajtót. "Borrrrbála!! Ez magának harminc centi??" "háátööizéé,merem remélni.. " (ilyen is csak stresszhelyzetben jut eszembe :D ) A jobb oldali szegély!! A 30 centi!! teljesen elfelejtettem. " ez bizony sajnos negyven.. " mondták, és ezzel az utolsó illúzióm -miszerint május végére már meglesz a jogsim -is elszállt. Namindegy. Azért lassacskán sikerül feldolgoznom.. Nektek tanulság: vizsgán ne az anyósülésre üljetek be, és 40 nem egyenlő 30...



Aztán az érettségi. Angol, előrehozott emelt. Ez az egyetlen vizsga, amiről nincs beégős sztorim. Viszont az egyetlen, amin még nem is voltam... Már nincs hátra két hét. Osztályozóznom szerencsére nem kellett, a nyelvvizsgára megkaptam az év végi és a jövő év végi ötöst, és ezzel véget is értek középiskolai angol tanulmányaim, aminek - valljuk be őszintén- örülök. (: (Legközelebb már max. az egyetemen lesz hivatalos angolórám -márha.)
Készülök rá, irogatom a kétszázszavas esszéket arról, hogy mire kéne fordítani az államnak az űrkutatásra szánt rengeteg pénzt..

Aztán még, tegnap a Csodák Palotájában voltunk, és ezúton is köszönjük a tanítóinknak, hogy bevállaltak minket (:

A jövő héten vár még rám egy iskola-kitakarítás, egy atomerőmű-látogatás, egy matekdolgozat , egy ballagási -beszéd-megírás, egy cikkírás, egy "kisüthetősgyurma-kurzus" levezetése, és egy biztos szikla klub dokumentálása, egy egészségügyi vizsgával egybekötött tanfolyam... (:
Úgyogy témában nem szűkölködöm. Megpróbálok gyakrabban írni.
Elköszönni sajnos még mindig nem tudok jól, most se próbálok meg...

írokmajdha

megtanultammindent: a franciát, a társadalomismeretet, a matekot, és a biokémiát..

Szeretlek, kishaver! /avagy Isten és a szalonnáscsirkemell/

Ma láttam egy videót. Keresztény fajta. Nosshát.. az ilyen videókkal szemben általában kételyeim és előítéleteim vannak... Dunát lehetne rekeszteni belőlük; a gyerekekkel körülvett glóriás mosolygós háttérbenlepkékrepülnek Jézusoktól kezdve a beijesztős "térj-meg-vagy-a-pokolba-jutsz" stílusú videókig mindenfélét meg lehet találni. De nagyon kevés az olyan, ami a lényegét fogja meg a dolgoknak, ami valósághűen tudja bemutatni a kereszténység értelmét --> azt, amit én megtapasztalok a hitemben.

Számomra mindig kissé nehéz elmesélni másnak, hogy élem meg a kereszténységet.
Kicsit talán olyan, mintha egy vegetáriánusnak -aki még sohasem evett húst- kéne elmagyaráznod, mennyire eszméletlenjó érzés, ahogy az ínycsiklandó, vajpuha tejszínes-szalonnás csirkemell olvad a szádban... (bocs a hasonlatért, csaknem jött jobb:)
Szóval, szegény adott vegetáriánusunk ezt nem érti. Nem tudja megérteni, talán nem is akarja.. Minden, ami új, ami nem megszokott, nem "normális", az alapból hülyeség, igaaz?
Márpedig megismerni csak úgy lehet valamit, -legyen szó akár csirkehúsról, akár az élő Istenről - hogy adsz egy esélyt és rászánod magad, teszel egy-két lépést az adott dolog felé...

Tehát, ha még sohasem ettél húst, és nem érted, mit esznek ezek a hülye hívők a tejszínes-szalonnás csirkemellen, nagyonkérlek, nézd meg EZT a videót. ( kb.00:56 -tól) Pontosan azt adja vissza, amit időről-időre tapasztalok: Az életem legnagyobb viharaiban, legsötétebb és legreménytelenebb időszakaiban Isten a kezében fog, átvisz a viharon, és közben mindig ezt mondja: "Szeretlek, kishaver! Megcsináljuk! Apa vigyáz rád, és tudja, merre kell menni."

(bocsi, angolul van. Ha valaki nem érti, de érdekelné, szóljon és holnap, ha kipihentebb leszek, szívesen lefordítom.)

hozzáállás

Mit csinálsz, ha a sivatagban vagy, veled szemben egy oroszlán, zsebedbe varrva egy alma?? Vársz türelmesen, mert a türelem rózsát terem, megfogod, a tüskéivel kivágod az almát a zsebedből, eldobod, mert az alma nem esik messze a fájától, felmászol a fára, így lóvá tetted az oroszlánt és kilovagolsz a sivatagból!

szívdonorok ♥

ma egy teljesen idegen fotóboltos néni megajándékozott egy doboz 36 kockás B&W printhez kellő negatív filmtekerccsel! (: két hónapja keresek ilyet a harmincéves CMEHA márkájú ruszki gépembe, -amit persze szintén kaptam- de sehol nem lehet kapni (:

tegnap az osztálytársam anyukája küldött nekem mákossütit..

Tegnap előttől sárgadinnyelekvárt eszünk a Németh család jóvoltából. (és mellé még egy mééély beszélgetést is kaptam (: >Vasárnap kisüthetős gyurmával leptek meg, az egyik néni a gyüliből pedig csokissütit sütött nekünk. Múlt héten Mongóliából küldtek egy gyönyörű karkötőt, mongol csokit és tolltartót!

nemistudommitmondjak... köszönöm. tényleg, mindent és NAGYON. ösztönözve lettem. (még akkor is, ha a magyar nyelvben nincs passzív... )

Közkívánatra

"Tankönyv 158. oldal. Tudják: kiskapa, furcsabetű és a kis hóember. "

"Kiscsillaaag! Tegye el a padról a pisielőkészítőt! (vizesüveg :)"

"Két nagy csoportba osztjuk a sejtet felépítő elemeket: az első a biogén elemek, a másik meg a többi.."

"Hány perc van még vissza az órából?" -Másfél. -Nagyszerű! Akkor felírjuk fő-fő címnek, hogy..."

"Ez most itt gyök, vagy a számok csak beálltak az eső elől??"

"Ezen az órán készülünk a dolgozat utáni dolgozatra.."

"A felelőt természetesen ilyen könnyű kérdéssel nem égetem..."

"Nyitva van az ajtó... Nonembaj, legalább nem leszünk "zárt osztály.."

"Miért beszél magában? Miért nem válogatja meg, hogy kivel áll szóba??"

"Megfordítjuk a lap másik felét..."

"Öcsi! Ezt de kéne finiálnod!"

"ezt egyszer már tanultuk megboldogult hetedikes korunkban."

"Bori, nem akarsz OKTV-re menni? Nem mintha lenne esélyed, dee..."

"Marci!! Benned szól a kultúrbiztosíték?? (=mp3 lejátszó:)"

"figyeljenek ide, elpantomimozom maguknaka déenest."

"tehát.. az endoplazmatikus retikulum, az nálunk a Rózsi portásnéni. Ezesetben az iskola kapuján szabályozott transzforfolyamat játszódik le, ami a Rózsinéni irányít. "

"Háát, ez sajnos elég nélküli.. Semmi baj.. Jövőre velem, ugyanitt. (B verzió: Jövőre új kis osztálytársai lesznek. C verzió: AUGUSZTUSS!!)"

Ta-daaam!

Azon gondolkoztam, mit gondolnak az emberek, amikor reggel látják az utcán kicsiborit: szénakazal fejjel, félregombolt szürkepöttyös kiskabátban, ahogy futfutfut az útkereszteződés felé.. A naagy, teletömött iskolatáskája jobbra-balra zötyög, megcsúszik a jégen, majd elhagyja a kék kesztyűjét, de észreveszi és visszafordul, végülaztán lekési a zöldlámpát..


ÉS mit gondol a tanár, aki becsengetés után három perccel kárörvendő mosollyal írja fel a kislányt az iskolakapuban a késők közé.. És a másik, aki azt mondja, hogy a "gyerekem, te a fizikával foglalkozzál, elkezdhetnél ám most már tanulni is, úgy sincs más dolgod még neked ennyi idősen. "



Noshát, ezek az emberek még csak sejteni sem sejtik, milyen egy "mindennapom" mostanában. Apa Mongóliában, anya napi kábé tizennyolc órában "menti a világot." A Haiti-földrengés és velejárói.. Ha épp nem telefonál, a laptopon csinálja ugyan azt, amit a telefonon... De legalább "itthon van" . Én magam nyolctól kettőig iskolában, majd az egy órás szünet (ebédkészítés+ebéd+tanulás) után három órakor kresz-tanfolyamra indulok. Este hétig tart. Olykor-olykor, ha kedvem szottyan, még elmegyek gitárórára vagy színházba is utána...
Most ott tartunk, hogy a szobám erősen hasonlít egy katasztrófa sújtotta övezetre és nem győzöm tanulni a sok 'tegnaprakellettvolna' matektételt, franciaházit, Adyverseket..'

Csak az bátorít, hogy pár nap múlva lekreszvizsgázom, apa egy hét múlva hazajön, Haitin felépít"jük" az árvaházat, és a föld is remélhetőleg megunja a rengést. Addig is mondjuk fogadjatok örökbe!

2009