Szóval tegnap Bodies-on voltam.
Nagyon meglepett, hogy az egészalakos testek nem üvegfal mögött vannak, hanem csak így, melletted. Olyan közel mehetsz hozzá, amilyen közel csak mersz: beletolhatod az orrodat a mellkasába, belenéztetsz az agyába, csak éppen hozzányúlni nem szabad. Egyébként énis valami gyönyörű lehetek bellül!
Legjobban az a háát.. hogy is mondjam.. mondjuk ki: hulla tetszett, amelyik Rodin: Gondolkodó pózban van. Annak ez itt jobbra volt a hátsó része. Hihetetlen, hogy ennyire kidolgozott, minden életfontosságú, precíz, semmi sem fölösleges, és sokkal fontosabb funkciója van, mint hinnéd. Ennyi minden kütyü van akkora kis helyen, mint a mellkasom? Látszólag egy mokkacukornyi szabad hely sincs a has belsejében, de jóval nagyobb térfogatú ételeket eszünk meg csak egy étkezéssel. Kétségtelen, hogy az emberi test a valaha megalkotott legnagyobb műalkotás. És ezek után ne akarja nekem senki azt mondani, hogy ismeretlen művész alkotta, azt meg pláne ne, hogy kis zöld moszatkákból lettünk, később hallá evolúdtunk, majd békává stb..
A kijáratnál várt Rita. Valahogy elmetróztunk a célig, de nem tudtuk, melyik aluljárón kell kijönni a 4 közül. Betippeltük, hogy nagyjából merre kell menni, és megbeszéltük, hogy az ellentétes irányba indulunk el, mert biztos, hogy az a jó. :) Nem, azért ne hülyüljünk.. mégiscsak menjünk arra, amerre gondoljuk, hogy kell. Hát, persze, hogy nem arra van a Naputca! Úgyhogy vissza az "szerintemnemerrekellmenni,éppezérterremenjünk"-útra.
Aztán naputca, ifi-istentisztelet. Téma: tiszteld apádat és anyádat, apukám előadásában.
Már vártam azt a mondatot, amelyik úgy kezdődik, hogy "...és amikor a legnagyobb lányom, Bori..." de hálistennek most nem az én rosszaságaimról szólt a tanítás :P
Utána Mirjammal mangótea, ami 4 cukor után se lett édesebb, de hangulatos volt, és jót beszélgettünk :) Majd folytassuk ám! Szerinte Pestiesen néztem ki tegnap :D
Otthon Arany virágcserép-olvasás hajlani 1-ig. Nem annyira agysejt-ölő, mint gondoltam, de nem is emlékszem már túl sokra belőle. Ma nem keltett fel a telefon, úgyhogy lemaradtam az irodalomról, ami miatt oly sokáig fentmaradtam... dehát..
it's our condition :P
a mai napból még talán egy csekélység: majdnem beleéltem magam, hogy beiratkozok egy angoléreccségi-egzeminééjsönre, de aztán nem. Az érettségitől nem félek, csak az előtte levő vizsgától 11-12.es anyagból. Túl kockázatos lenne, amolyan dupla, vagy semmi, ha nem jönne össze, soha sehova nem vennének fel. Az Ofővel azt beszéltük, inkább várjak még egy évet hamár-érettségi-legyen-emeltszintű-alapon. Addig meg max. nyelvvizsga...
7 perc múlva zenekari próba.
