Szóval.. A múlthét valamelyik szürke napjának egyik realitástól elrugaszkodott pillanatában realitásérzékemet elvesztve, félig öntudattalan és halálraunt állapotomban jelentkeztem az OKTV-re. Sőt, egyből kettőre.! Angolórán kérdeződött meg, és hamár, akkor páran jelentkeztünk. Aztán francián meg odajön a mindighiperőszinte tancinéni, hogy "nem gondolkodtál még az OKTV-n? - Nem mintha lenne rá esélyed, dee.. " :D

Egy csomót hezitáltam, egyrészt, mert labdába se tudok rúgni egyik ilyen versenyen sem.. Másrészt, mert nem szeretném, hogy bárki is azt feltételezze rólam, hogy én azt feltételezem magamról, hogy sikerülni fog :D
Viszont, mivel mindkét tantárgyat komolyan veszem, és jövőre mindkettőből szeretnék komolyan véve oktv-zni, ezért idén elmegyek tapasztalatszerzés céljából...
Vesztenivalóm nincs, és még csak izgulnom sem kell, hogy hányadik leszek :)

R.

"Raszkolnyikov kezébe vette a folyóiratot, belepillantott a cikkébe. Bármennyire nem illet is mostani helyzetéhez, állapotához, de e percben ő is érezte a furcsa, mérgező édességet, amit minden író, mikor először látja nyomtatásban a művét. Elvégre huszonhárom éves volt... Csak egy szempillantásig tartott az eész. Elolvasott néhány sort, és összevonta a szemöldökét, irtózatos fájdalom markolt a szívébe. Egy csapásra felelevenedett az utolsó hónapok minden lelki vívódása. Undorral, bosszúsan dobta az asztalra a lapot. "

egypár Fezenes kép

A velencei sarki kisboltban találtunk Dr. Peppert! :D
Ha nem akartok Amerikába utazni érte, itt lehet venni :)
Pusztaszabolcsi út :)

FeZeNről

Röviden: jó volt.

Hosszabban:
Első nap. Első előtti percek.. még be se értem a kapun, már az utcán majdnem nekem esett egy részeg férfi.. Aztán bent is kábé ez volt a helyzet, néhány koordinációs problémával küszködő ember- és még csak délután van! A színpadokról egyszerre szólt a különböző stílusú zene.. A nagy köves pálya megtelítve elég sok olyan arccal, akikkel ömm.. mondjuk nem szívesen sétálnék egyedül Fezen utáni éjszaka egy sötét sikátorban.. Az első gondolatom az volt, hogy "tejóóég, minek vagyok itt? nem tudok én itt semmit tenni " A személyiségemmel öhmm.. mondjuk úgy, nem teljesen összeegyeztethető ez a bárkihez-odamegyek-hogy-hellóóó!-borivagyok- és-gyere-be-a-sátrunkba-egy-teára-hogy-beszélgessünk-fajta viselkedés -sokszor még a legextrovertáltabb állapotomban sem. Dehát ,végül is, Isten szeret, én szeretem az embereket, itt vannak az ifis barátaim, és az osztálytársaim, úgyhogy csak nem lesz rossz. (:

Aztán persze feltették az első "És ti komolyan gondoljátok ezt? Sör helyett tea? És ki a franc jön be ide, hogy >baptistákkal szeretnék beszélgetni?< " kérdést, ami szerintem látszólag teljesen jogos. De mégis azt válaszoltam, hogy "Hát mindenkiii!!" És nekem volt igazam. (: Jó, persze nem baptistákra vár a világ, de rengeteg ember akar beszélgetni, a lényeg, hogy legyen, aki meghallgassa őket.
Egyszer egy félrészeg srác "én nem vagyok fajgyűlölő, minden embert egyformán utálok" pólóban, sörrel a kezében vetődött felénk. Mogi hívta, hogy üljön le beszélgetni. "ááh, dehogy!! ÉÉN? ide?? Nanemáá!" mondta jó hangosan és gúnyosan, és ugyan ezzel a lendületel bevágta magát velünk szembe a padra. A következő pillanatban már öntötte ránk az életét :)

Sok olyan ember talált meg minket, aki épp valami problémán rágódott, vagy valami nem hagyta nyugodni, vagy csak szeretett volna forró teát inni, ropit enni, tesztet kitölteni, vagy érezte, hogy kell lennie valami többnek is, mint ez a röpke 60-80 év...
Nagyon sok emberrel beszélgettünk. Rengeteg téma felvetődött, a zene, a marihuána, evolúció, teremtés, Isten, az afrikai árvák, vallásos képmutatás, a részegség, a szeretet, a régi gyerekkori Istenélmények, hogy "biztos létezik, mert akkor ismertem. " Valamint megtudtam, hogy az emberek csillagporból (!) vannak.. / Ez még nekem is új volt(: /
És, ha hiszitek, h nem, még a szemipermeábilis membrán is szóba került egy orvos-tanhallgatóval! (nna, mégse hiába tanultam meg. :P)
/És tök jól esett az is, hogy az osztálytársaim is sokszor bejöttek hozzánk hozni a formájukat ;) /

A sátorban utolsó este nagy volt a tömeg. Mozdulni is nehezen lehetett.. Hajnali kettőkor jöttünk el, akkor még javában beszélgettem. :) A legjobb dolog a beszélgetés végén azt hallani, hogy "nahát, akkor mi még biztosan találkozunk! " vagy "mindenképpen elmegyek hozzátok!" Azóta sokat gondolok rájuk, mi lehet velük. remélem, még látjuk őket. (:

Melyben főhősünk kutyája életveszélyes fenyegetést kap

Másról kéne írjak, Fezenről, meg iskoláról, angolversenyről, és Raszkolnyikovról, de ez az eset pár órája történt, és el kell mondjam valakinek... Majd aztán jöhet a többi aktuélis blabla...
Szóval. alapszitu: Az irodában ülünk, pénteken este 10 körül, imádkozunk egy pár ifissel, amikor csörög a vezetékes telefon.

Az első sokk után (már szinte el is felejtettem, hogy létezik egyáltalán még vezetékes telefon) jött a második.
Látszólag nyugodt hangon megszólal egy harmincas éveiben járható férfihang, hogy meg lehet-e bocsátani azt, ha ő mondjuk megöl egy kutyát... o.O
( A háttérben kutyaugatás hallatszott, amit a másik fülemmel messziről én is hallottam, nem is tudom mit hittem, talán azt, hogy csak valamelyik ifis szórakozik... )
De sajnos nem. Jahogy komolyan mondja, ne mosolyogjak. (honnan tudja??) Namindegy... ahogy a beszélgetésünk előrehaladottabb stádiumba került, és a balladai homály is oszlásnak indult, megtudtam, mik az ügyeletes elmebetegem követelései. 10 percen belül hallgasson el a kutya (amennyiben a mienk) különben halott lesz. Átjön, először gáz-sprayt használ, majd megkínozza. Ha feljelentjük, (hol volt erről szó??) rosszul járunk, mivel "remek ügyvédei " vannak. Ja meg ha már baptisták vagyunk, "oldozzam már fel" (??) a bűnéért, és akkor ő is "belépne az egyházunkba." Azt se tudtam, sírjak-e, vagy röhögjem képen - illetvehát adottesetben telefonvonalon. Ő csak mondta, mondta, egyre hangosabban, indulatosabban, veszekedett. Megpróbáltam megértetni vele, hogy részben igaza van, és elnézést, hogy nem vettük észre - 50 palacsintázó-zongorázó-nevetgélő fiatal mellett ki hall meg egy beagle-t? Mondtam, hogy ahelyett, hogy szapulna, mondjuk tegye le, mert akkor el is tudok menni intézkedni.
Nem féltem tőle, sem a fenyegetésétől. De nagyon meglepett. Ha ilyen emberrel állsz szemben, az a legtöbb esetben csak felkeresi utálata tárgyát, akit aztán jó hosszasan és ízesen lecseszhet, aztán meg rávághatja vonalat, annak ellenére, hogy ő kezdeményezte a hívást.. Ez jól esik neki. "Szimpla" verbális agresszió - az is lehet, hogy a mi Forrestünk csak részben ludas, könnyen meglehet, hogy a háttérben valami sokkal nagyobb baja van a kedves szomszédnak. Pont ez történt most is.
A fenyegetés mellett sokkal inkább aggasztott az, hogy kellemetlenséget okoztunk neki. Tehát, ugyan úgy megértettem volna, sőt, sokkal szívesebben is vettem volna, ha csak szimplán MEGKÉR, hogy hallgattassam el Forrestet, és nem ugrik nekem az első adandó alkalommal. Megmondtam neki, hogy elnézést, de ez nem épp intelligens emberhez illő viselkedés, és máshogy is el lehetett volna mondani, de perszepersze azért bocsi, azonnal lemegyek a kutyához...

Bálint (az egyetlen, akire az ukrajnában levő apán kívül hallgat Forrest) félt lemenni, mert a végén még őt is megölik, Illéske halálra rémült, elkezdett sírni, hogy "ezt nem szabaaaad!! ez gonossssááááááág!! Forrrreeeeeeesszzzt!! " Drága..
De azért megoldottuk valahogy a helyzetet... Nagyon remélem, hogy a szóban forgó szomszéd máskor, ép ésszel egy pöppet máshogy viselkedne, mint ahogy azt ma tette...

Alkotói válság

omból kiláballni megpróbálván tehát már csakazértis írok egy bejegyzést, annak ellenére, hogy most még semmi ötletem sincs, miről fog szólni. Most is csak írok össze-vissza, szavakat, amik randomba az ujjaimra jönnek: lajhár, körömágy, lufthansa, és benned, kedves olvasó egyre inkább tányér megerősödik a gondolat, hogy már megint nem szólok semmiről :) (Még szerencse, hogy nem nekem kell elolvasni :)

De azért, hogy elmondhassam, hogy megpróbáltam...

Elkezdődött a suli. Emeltmagyar, emeltfrancia, emeltangol.
Első kettő szuper! Remélem, az angolban idővel csalódok...
Ma reggel ahogy kiléptem az lakásajtón, elsétált előttem K. Tnő. Örültem, hogy nem vett érszre, de aztán a piroslámpánál sikerült utólérnem.. Végül tök jót beszélgettünk a suliig, adott egy pár nagyonmegfogadandó tanácsot :) Hihetetlen, hogy csak így "véletlenül" belebotlok emebrekbe, akik aztán olyat mondanak, amivel megspórolnak nekem félévnyi tipródást :)

Egy dolgot nem értek még, hogy miért kell nekem olyanokat tanulni, hogy
- mi Liechtenstein államformája?
vagyéppenhogy
- mi a szemipermeábilis membrán szerepe a -diffúzió során bekövetkező- ozmózisos nyomás kialakulásában?

de idővel biztos rájövök... vagy csak az alapművelségnek van a keze a dologban...