All that you can't leave behind

Ma reggel hazaértem. (úgyhogy felhívlak, te tudodki:) Az utóbbi két estét Velencén töltöttük, tegnap Budapesten néztünk várost. Már rengetegszer voltam ott, ott is születtem, by the way, de rájöttem, hogy a látványosságok nagy részét még nem is láttam. Még közös képem sem volt a Hősök Terével! De bepótoltam:)

Az utóbbi napokban nagyon elfáradtam, de szerintem a többiek is. Már nem tudtam angolul beszélni, kevertem mindent mindennel. Remélem, azért értették. Tegnap már eljutottunk az "olyanfáradtvagyok,hogymármindenenröhögök" állapotba. Telefonfülkébe paszírozódtunk, négykézláb másztam az utcán, angolul rendeltünk kaját, és Kodállyal szobrával fényképezkedtünk. Meg egyebek..

De előtte még egy pár nap Munkács.

Lehet, összevissza fogok irni, és túl sok érzelemmel, ha igy van, bocsi.. Azért van , mert a héten annyi benyomás, jó és rossz, keserű, édes, és keserédes dologgal találkoztam és kicsit még feldolgozhatatlan kicsi lelki világom számára.

Utolsó nap Bibliaiskola, sok sok sok gyerekkel. Azt mondták, kb. 260-an voltak, a szétosztott tányérok alapján. Az utolsó nap is -csak úgy, mint az elsőn - a barkácsolást vezettem. Pólókat festettünk. Sokan kérték, hogy írjam rá a nevüket, vagy írjam rá Jézust. Egy pár gyerek még az én nevemet is ráírta! Nagyon drágák, és nagyon jól esett.

Közösfotó. Aztán búcsúzkodás. Fujjfujjfujj!! Komolyan nem akartam hazajönni. Legszívesebben ottmaradnék, kihívnám a családot, és örökefogadnám magamnak a kétéves kis Dávidka szívszerelmemet, (képen) akivel az egyik telepen találkoztam.. Annyira a szívemhez nőtt ott minden, és mindenki.. Dehát, nem mindig az van, amit akarok.. (sőt, általában NEM az van..) A nyáron mindenképpen szeretnék visszamenni. Sára is felbuzdult, és ennek nagyon örülök. Remélem, kijutunk majd valahogy..

//A Munkácsi testvérkéimnek: találtam egy ismeretlen kulcsot a táskámban cipőfűzőre fűzve, nem tudom, hogy került oda, de nem ez a raktár kulcsa? Szóljatok, ha igen, mert leküldöm a következő csoporttal. //

Nade, most vissza a hétköznapokba.. Holnap megyünk Erdélybe kedvenc Gulyás családommal. (: Jóleszjólesz, éljenek a vérmedvék! Most pedig megyek pakolni. Az összes Kárpátaljai képem ITT .

Munkács II.

van 16 percem a gép lemerüléséig. Nem találom a töltőt, úgyhogy gyors leszek.
A napjaink most a bibliaiskola tölti ki. MInden nap 200 gyerek jön a templomba, egyszerre, a cigánytelepről hozza őket a helyi Bandi. Ez úgy történik, hogy bemegy a telepre, és kiabálni kezd, hogy "gyertek a templomba! " És jönnek!! Útközben azt kiabálják, hogy "Jézus az Úr! Jézus az Úr! " :)
És reggeltől ebédig itt vannak. 5 darab 40 fős csoportba vannak osztva, és ilyen állomásos rendszer-szerűen foglalkoztatjuk őket kézimunkával, sporttal, beszélgetünk az egészségről, Istenről; és hillsongot énekelnek kívülről, 'ragasztékoznak', és hajtogatnak, és persze ordibálnak... Nagyon kimerítő, de nagyon izgalmas az egész. Jó, hogy a része lehetek. A gyerekek nagyon drágák, még ha elevenek is. Persze rögtön lettek kedvencek.. (találtam egy Boriskát :p)

Most megtaláltam a töltőt, úgyhogy írok még. :p (bármennyit tudnék)
Nem tudtok rámszólni, hogy hagyjam abba, de legalább élhettek a jobb felső sarokban levő ikonok nyújtotta segítséggel :P

Említettem a telepet. Tegnap előtt voltunk bent. (mindhárom kép ott készült) Nem lehet leírni, de még a képek sem hitelesek. Ott kell lenni, látni kell a gyerekeket, belelépni a csatornába, érezni a szagot.. Minden antiszociális, kőszívű embernek felírnék egy-két ott töltött órát.. biztos vagyok benne, hogy hatna.
Ugyan azok a kis egyszobás vályogházak, 6-10 emberrel bennük. 9 gyerekes családok, teljes szegénységben. Több házba is bementünk, ételt, pénzt vittünk, imádkoztunk. Az egyik helyen, miután ezt megtettük, a családfő szeretett volna imádkozni értünk. Hát, miért is ne.. Imádkozott, és nem tudom, miért, de elkezdtem sírni. Végig folytak a könnyeim. Mikor felnéztem,láttam, hogy mindenki sír. Nagyon különleges pillanat volt...

Aztán tegnap előtt bemerítés volt a Latorca folyóban, 67 fehérruhással. Mi főztünk a 300 emberre, valami megnevezhetetlen levesszerű izét, de nem lett annyira rossz, mint aminek hittem...
Tegnap gyülekezeti alkalmunk volt, ami számomra elég rázós volt... A lányok lebetegedtek, elment a hangjuk, so én fordítottam a pásztort. ez volt az első, hogy így fordítottam in front of mindenki, és nagyon izgulós lévén nagyon izgultam. közben hirtelen kijött az egyik csaj bizonyságot tenni, de annyira érthetetlen déli akcentusa van, hogy azt inkább nem mertem bevállalni.. Vicces volt, mert a dicsőítésen kívül minden lehető szolgálatban benne voltam. Fordítottam az elején, és felkonferáltam a drámát, amivel készültünk. Gyorsan lerohantam, és beálltam a drámába. Majd ruhát le (ugy értem, a ruhát, amit a ruhámba vettem:) , vissza fordítani, és énekelni a "hungarian choir" -ral, majd maga a prédikáció, és az úrvacsora. Kemény menet volt, de így, hoyg már túl vagyok rajta, jó :)

Egyébként nagyon jól érzem magam, teljesen kivirágoztam. Sok mindenben változtam, és nem nagyon akarok hazamenni sem :) De még van 3 napunk, úgyhogy inkább ezekre koncentrálok...
Mennem kell, mert már itt vannak a pulyák, megyek kekszet osztani, és 20 perc múlva kezdődik az állomásos buli.

Csók a családnak :)

Munkács I.

Legnagyagyobb meglepetésünkre van wifi!! Úgyhogy most az ágyamból írok egy nedves kis rózsaszín szobából a Munkácsi gyülekezetből. Irtó fáradt vagyok, de megpróbálok közvetíteni.
A mai nap már munkához is láttunk, a tervezett program: 4 gyüli meglátogatása. Huhh.. Reggeli után két csapatra oszlottunk, így rögtön két helyre is elmehettünk. Mi egy kisebb ukrán közösségbe mentünk, ahol a gyülekezeti épület egy kék celofánnal bevont ág-tákolmány (sátor) képezte kb. 12 moziszékkel a több, mint 50 emberre. Mikor beértünk, egy koreai pásztor prédikált oroszul, ukrán tolmáccsal. Az egész olyan hihetetlen volt.. egy kis sátorban sokan, sok cigány, rennngeteg gyerekkel (vagy ahogy ők mondják, pulyával) egy pár usenkai, magyarszki, és pluszba még egy koreai házaspár, akik oroszul beszélnek. Az usenka pásztor tanított, őt fordítottuk angolról magyarra, minket magyarról ukránra! A gyerekeknek csináltunk külön kis játék-szerűséget, kaptak matricát és csokit. A baj az volt, hogy volt nálam fényképező, és kattogtattam, vettem őket, ahogy jó turistához illik. Csináltam egy-két gyerekről, aranyosak, tetszik nekik a kép. Talán először látják magukat vissza. Aztán elkezdtek özönleni hozzánk a gyerekek, nem a csokiért, nem a matricáért, hanem a képekért. Legtöbbjük ukrán, próbáltak hanghatással kísért célzást tenni, hogy őket is.. Vagy csak húzogattak, hoyg "á minyii!! " Így lett nekem 328 képem róluk.. Aztán egy idő után hoppá, véletlenül lemerült :)
elmentünk sétálni, megnézni a falut. Fényképezni sajnos nem tudtam, mert a 40 gyerekkel körülvéve öngyilkosság lett volna. Végig rajtunk csüngtek, úgy tűnt, mintha sosem akarnának eltűnni, és minden bokorból, minden ház és kutya mögül újabb 3 gyerek tűnt fel.
Hihetetlen a szegénység. Nem tudom, hogy egyáltalán élnek- e valamiből.. egyszobás vályogházakban laknak, és nem ám ketten-hárman.. Az egyik lány azt mondta, 13 testvére van! o.O Megkérdezte, hány éves vagyok, meg hogy van-e pulyám.. meglepődött, hogy ennyi évesen
még nincs gyerekem...

Itt Munkácson minden Menyország, tündériek a fogadók, nagyon jól főznek, az usenkák is nagyon jó fejek. Az egyik nő ma azt mondta, ha netán arra járnék, írjak neki, mert alhatok nála a tengerparti házában :D Este alkalom, nagyon jó hangulattal. /az egyik képen láthatjátok, hogy ropják a "jéééjzusss visszavárlak"-ra :) Nagyon aranyosak, mindannyian jól érezzük magunkat köztünk.

Megyek, mert holnap -illetve már rég ma- hosszú és nehéz nap lesz. Már csak én vagyok fent a szobából, meg Szabolcsékat hallom kint kártyázni egy pár usenkással. Reggel fél kilencre jönnek a pulyák, 150-200. Enni kapnak, majd csoportokra oszlunk, és úgy foglalkoztatjuk őket egész nap. (egyébként az amcsik nagyon kreatívak, lesz mindenféle bábkészítés, ékszerkészítés, beöltözős drámajáték, focimeccsek, minigolf, meg mindenféle )

szép hetet nektek is! :)

6:44

Megyek Kárpátaljára :) (Egy ideig nyilván nem fogok írni.:)
Sári, nem akartalak felébreszteni, de jó ballagást kívánok! Nagyon Szeretlek!! :)

Kollázs

Ki az, Ó-val kezdődik, és ötös lett franciából?
Ó, hát az Én vagyok! :)
Ami nagyon fog hiányozni, a sok füzethátulj-tartalom :D /T:tanár, D:Diák, értelemszerűen../

"Elővesszük Kis Növényhatározónkat, megtekintjük a májmohát. Bár olyan fotó van róla, hogy az anyja nem ismerne rá..."

"Minden bejelentés nélkül iratok jövő órán egy röpdolgozatot! "

"Kiscsillag, mi ez a sok üres lap? Ide írta a gondolatait?"

"Mivan, Kiscsillag, megpatkolták?" (műköröm..:D )

"Ki vagy? Dávid? Ádám! Az se rossz.."

"Passzív mozgás: a szél elviszi a francba."

"Kezdjük az alapoknál: mi az a tankönyv? Kinyitjuk a 118. oldalon, tudják, két kiskapa, és a hóember"

"El lehet kimenni!!! "

"Ültök itt, mint 30 tányér tejbegríz!"

Tanár felelésnél: "Akkor mondd a ribózt. Jelent az neked valami vonzalmat? "

"Szabó tanárúr fogja majd vezetni magukat, Én tanárúr pedig a feladatokat adom."
Ha kullancsot találnak, elnyomják, nem dobják el, hogy "Jóóó lesz az még másnak is!" "

T: (felelésnél) -Na jó, akkor most a szárat kérem, el is untam a levelet.
D: -Hát még én!

T: (dolgozatnál) Hogy állsz, öcsi?
D: sz_rul, de büszkén..

D: Tanárúr, nehéz!!
T: Hmm.. Pedig fogytam a nyáron..

D: Tanárúr, felelhetek?
T: Feleljen, no! Hogy van?

T: Kisfiam, min röhögsz?
D: Semmin..
T: Oh, akkor nagyobb a baj, mint gondoltam...

"Ötösnél nincs semmi gond, négyesnél a tanár és a könyv rossz, hármasnál az iskola, kettesnél az iskolarendszer, egyesnél az élet, igaaaz? " :)

Számörtájm egy Vé híján..

Suliilag már nagyon eddigemvan és netovábbam... Viszont holnap megyek utoljára /az Ukrajnai út miatt :P /

Tegnap ezt hallgattam, és gondoltam, idevág.. pedig annyira nem is... Na mindegy.. PASO: Summertime :)

Végre Ó! jaés kampánycsend

nohát, a héten nem történt semmi blogolnivaló..
Weird, hogy ha blogger vagy, egy idő után a téged ért impulzusokat kétféleképp csoportosítod: amik mehetnek a blogra, és amik túl unalmas/túl személyesek. :D Ezvan, gáz, tudom, de nem csak én vagyok vele így :D /UGYE? o.o /

De, hogy bebizonyítsam, igenis a semmiről is lehet írni, még szaporítom itt nektek a szót..
Még van KÉT tesióra van a Nyári szünetig! kétszer negyvenöt percnyi kemény és kötelező önkínzás... Az előzőn futottunk, lehetett választani, hogy 600 métert, vagy coopert "akarjuk". Megfontolandó ajánlat... 600 méternyi, két és fél perces tömör szenvedés és tüdőkiköpés valszleg a nulla pontért, vagy tizenkétperces kitartó szenvedezgetés /némi sétával és városnézéssel tűzdelve/ a két pont reményében.. inkább a második.. Az ereményt inkább nem közlöm, nehogy megsértsem a saját személyiségi jogaimat..

A tegnapi ifi lett volna az első nyilvános beégésem, HA nem lett volna előtte vagy száz... :D Ehhe... Dehááát... "ez is csak egy nap, nem a világvége" A tanítás viszont naggggyon jó volt, nekemebb már nem is szólhatott volna. Najó, ha beleondolok, de, de attól még jó volt.

Ma tálentum-pályázat-döntö --> majd felteszem a képeket Picasára. :)

Pénteken (vagy szombaton, még nem tudom) megyek Ukrajnába!! :) Már nagyon várom:)
Addig is, hogy gyorsabban teljen ez a hét, megyek az osztálytársamannához medencésbulizni, ha jó idő lesz :) Bosszantó, hogy csak azért, mert meg kell lenni bizonyos óraszámnak, még egy hetet be kell menni a semmiért.. És még csak Ó! van :S

Ledőltem egy kicsit aludni 3 órája, és most keltem fel... A család sehol.
Nagyon remélem, hogy az elragadtatásnak nincs köze a dologhoz! :P

Pay it forward

JátékjátékJááátéék!

1. Bárki játszhat, akinek blogja van.

2. Az első 3 ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, ajándékot kap tőlem, melyet személyesen nekik találok ki.

3. Ők is meghirdetik a játékot a saját blogjukban, és várják a saját 3 jelentkezőjüket :-)

4. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.

5. Nem küldöm el az ajándékot annak,aki nem hirdeti meg a játékot a blogjában.

RAAJTA!