Home | Posts RSS | Comments RSS | Login

Közkívánatra

2010. január 29., péntek
"Tankönyv 158. oldal. Tudják: kiskapa, furcsabetű és a kis hóember. "

"Kiscsillaaag! Tegye el a padról a pisielőkészítőt! (vizesüveg :)"

"Két nagy csoportba osztjuk a sejtet felépítő elemeket: az első a biogén elemek, a másik meg a többi.."

"Hány perc van még vissza az órából?" -Másfél. -Nagyszerű! Akkor felírjuk fő-fő címnek, hogy..."


"Ez most itt gyök, vagy a számok csak beálltak az eső elől??"

"Ezen az órán készülünk a dolgozat utáni dolgozatra.."

"A felelőt természetesen ilyen könnyű kérdéssel nem égetem..."

"Nyitva van az ajtó... Nonembaj, legalább nem leszünk "zárt osztály.."

"Miért beszél magában? Miért nem válogatja meg, hogy kivel áll szóba??"

"Megfordítjuk a lap másik felét..."

"Öcsi! Ezt de kéne finiálnod!"

"ezt egyszer már tanultuk megboldogult hetedikes korunkban."

"Bori, nem akarsz OKTV-re menni? Nem mintha lenne esélyed, dee..."

"Marci!! Benned szól a kultúrbiztosíték?? (=mp3 lejátszó:)"

"figyeljenek ide, elpantomimozom maguknaka déenest."

"tehát.. az endoplazmatikus retikulum, az nálunk a Rózsi portásnéni. Ezesetben az iskola kapuján szabályozott transzforfolyamat játszódik le, ami a Rózsinéni irányít. "

"Háát, ez sajnos elég nélküli.. Semmi baj.. Jövőre velem, ugyanitt. (B verzió: Jövőre új kis osztálytársai lesznek. C verzió: AUGUSZTUSS!!)"

Ta-daaam!

2010. január 17., vasárnap
Azon gondolkoztam, mit gondolnak az emberek, amikor reggel látják az utcán kicsiborit: szénakazal fejjel, félregombolt szürkepöttyös kiskabátban, ahogy futfutfut az útkereszteződés felé.. A naagy, teletömött iskolatáskája jobbra-balra zötyög, megcsúszik a jégen, majd elhagyja a kék kesztyűjét, de észreveszi és visszafordul, végülaztán lekési a zöldlámpát..


ÉS mit gondol a tanár, aki becsengetés után három perccel kárörvendő mosollyal írja fel a kislányt az iskolakapuban a késők közé.. És a másik, aki azt mondja, hogy a "gyerekem, te a fizikával foglalkozzál, elkezdhetnél ám most már tanulni is, úgy sincs más dolgod még neked ennyi idősen. "



Noshát, ezek az emberek még csak sejteni sem sejtik, milyen egy "mindennapom" mostanában. Apa Mongóliában, anya napi kábé tizennyolc órában "menti a világot." A Haiti-földrengés és velejárói.. Ha épp nem telefonál, a laptopon csinálja ugyan azt, amit a telefonon... De legalább "itthon van" . Én magam nyolctól kettőig iskolában, majd az egy órás szünet (ebédkészítés+ebéd+tanulás) után három órakor kresz-tanfolyamra indulok. Este hétig tart. Olykor-olykor, ha kedvem szottyan, még elmegyek gitárórára vagy színházba is utána...
Most ott tartunk, hogy a szobám erősen hasonlít egy katasztrófa sújtotta övezetre és nem győzöm tanulni a sok 'tegnaprakellettvolna' matektételt, franciaházit, Adyverseket..'

Csak az bátorít, hogy pár nap múlva lekreszvizsgázom, apa egy hét múlva hazajön, Haitin felépít"jük" az árvaházat, és a föld is remélhetőleg megunja a rengést. Addig is mondjuk fogadjatok örökbe!

2009

2010. január 2., szombat