negyvenharmadik, amelyben rájön, hogy tud angolul

Keresgéltem az esernyőt, se sehol sem találtam. Már éppen eldöntöttem, hogy nem érdekel, ezen nem húzom fel magam, mikor a lépcsőházban megakadt a szemem egy itt felejtett esernyőn.. Körbenéztem, honnan jött, és a gyülekezeti ruhatárban elhagyott esernyők tömkelegére bukkantam. Választhattam a rózsaszín-narancssárga batikolt, a sötétkék Axe-feliratos, egy összecsukhatós olajzöld és egy nagy ívben görbülő, óriási fekete esernyő között. Leakasztottam magamnak egy fekete sálat is, majd kiléptem a kapun újdonsült olajzöld esernyőmmel (bocsi, ha a tieid), és meg sem álltam egyészen a GO79-es számmal megjelölt útkereszteződésig, ahol is mindkét cipőm beázott. De mindezek a dolgok tellllljesen jelentéktelenek ahhoz képest, ami utána történt.

Betekintést nyertem ugyanis az Emeltszintű Angol Írásbeli Érettségi Feladatsorom Hiatalos Javításába. Kikértem a felügyelőtanártól a borítékom, immáron mezítláb, hogy a cipőmnek sikerüljön legalább a tesióráig regenerálódnia. "csók'om, azére... őizéé... Borb... igenazt..." Közben persze a számat rágcsáltam belülről. A tanár lassan, méltóságteljesen átnyújtotta a borítékomat, kihasználva a helyzet komolyságának minden egyes pillanatát. Majd hirtelen, mint ha meg se történt volna, odasúgta: nyugi, jó lett.
Helyet foglaltam az egyetlen üres padban, mellettem egy számológépes lány az emeltbiosza előtt... a sírás fojtogatta. Kibontottam a csomagom, kipakoltam belőle mindent.

Volt sok " áá, itt áthúzam a jót.! Nee, itt is! ÚÚ, ez is B lett volna... " és pár "nemár, hogy csak a többesszámot fogadják el!! " meg " itt had-del is teljesen helyes lennee!!! " valamint végül : "ááá! ez a nő nem is tud angolul!!!! "
Számológép híján nehezen ment, de nagy nehezen kiszámoltam, hogy 86.6 % -ra sikeredtem összességében. Hálás voltam, mert valamiért 88ért imádkoztam, másfél százalékot csak összeszenvedek majd szombaton a szóbelin (:

Összeadogattam a pontjaimat háromszor is, (matekból nem vagyok túl jó:) és mikor az eredmény harmadszorra sem változott, ugyan az az érzés kerített hatalmába, mint amikor nyolc hónap után újra Magyarországon voltam, vagy mikor másodszorra átmentem a rutinon, vagy mikor megdícsérték Ádi haját, amit előtte másfél óráig vágtam. (: Hhhuuuuuuuuh...