Másról kéne írjak, Fezenről, meg iskoláról, angolversenyről, és Raszkolnyikovról, de ez az eset pár órája történt, és el kell mondjam valakinek... Majd aztán jöhet a többi aktuélis blabla...
Szóval. alapszitu: Az irodában ülünk, pénteken este 10 körül, imádkozunk egy pár ifissel, amikor csörög a vezetékes telefon.
Az első sokk után (már szinte el is felejtettem, hogy létezik egyáltalán még vezetékes telefon) jött a második.
Látszólag nyugodt hangon megszólal egy harmincas éveiben járható férfihang, hogy meg lehet-e bocsátani azt, ha ő mondjuk megöl egy kutyát... o.O
( A háttérben kutyaugatás hallatszott, amit a másik fülemmel messziről én is hallottam, nem is tudom mit hittem, talán azt, hogy csak valamelyik ifis szórakozik... )
De sajnos nem. Jahogy komolyan mondja, ne mosolyogjak. (honnan tudja??) Namindegy... ahogy a beszélgetésünk előrehaladottabb stádiumba került, és a balladai homály is oszlásnak indult, megtudtam, mik az ügyeletes elmebetegem követelései. 10 percen belül hallgasson el a kutya (amennyiben a mienk) különben halott lesz. Átjön, először gáz-sprayt használ, majd megkínozza. Ha feljelentjük, (hol volt erről szó??) rosszul járunk, mivel "remek ügyvédei " vannak. Ja meg ha már baptisták vagyunk, "oldozzam már fel" (??) a bűnéért, és akkor ő is "belépne az egyházunkba." Azt se tudtam, sírjak-e, vagy röhögjem képen - illetvehát adottesetben telefonvonalon. Ő csak mondta, mondta, egyre hangosabban, indulatosabban, veszekedett. Megpróbáltam megértetni vele, hogy részben igaza van, és elnézést, hogy nem vettük észre - 50 palacsintázó-zongorázó-nevetgélő fiatal mellett ki hall meg egy beagle-t? Mondtam, hogy ahelyett, hogy szapulna, mondjuk tegye le, mert akkor el is tudok menni intézkedni.
Nem féltem tőle, sem a fenyegetésétől. De nagyon meglepett. Ha ilyen emberrel állsz szemben, az a legtöbb esetben csak felkeresi utálata tárgyát, akit aztán jó hosszasan és ízesen lecseszhet, aztán meg rávághatja vonalat, annak ellenére, hogy ő kezdeményezte a hívást.. Ez jól esik neki. "Szimpla" verbális agresszió - az is lehet, hogy a mi Forrestünk csak részben ludas, könnyen meglehet, hogy a háttérben valami sokkal nagyobb baja van a kedves szomszédnak. Pont ez történt most is.
A fenyegetés mellett sokkal inkább aggasztott az, hogy kellemetlenséget okoztunk neki. Tehát, ugyan úgy megértettem volna, sőt, sokkal szívesebben is vettem volna, ha csak szimplán MEGKÉR, hogy hallgattassam el Forrestet, és nem ugrik nekem az első adandó alkalommal. Megmondtam neki, hogy elnézést, de ez nem épp intelligens emberhez illő viselkedés, és máshogy is el lehetett volna mondani, de perszepersze azért bocsi, azonnal lemegyek a kutyához...
Bálint (az egyetlen, akire az ukrajnában levő apán kívül hallgat Forrest) félt lemenni, mert a végén még őt is megölik, Illéske halálra rémült, elkezdett sírni, hogy "ezt nem szabaaaad!! ez gonossssááááááág!! Forrrreeeeeeesszzzt!! " Drága..
De azért megoldottuk valahogy a helyzetet... Nagyon remélem, hogy a szóban forgó szomszéd máskor, ép ésszel egy pöppet máshogy viselkedne, mint ahogy azt ma tette...
Szóval. alapszitu: Az irodában ülünk, pénteken este 10 körül, imádkozunk egy pár ifissel, amikor csörög a vezetékes telefon.
Az első sokk után (már szinte el is felejtettem, hogy létezik egyáltalán még vezetékes telefon) jött a második.
Látszólag nyugodt hangon megszólal egy harmincas éveiben járható férfihang, hogy meg lehet-e bocsátani azt, ha ő mondjuk megöl egy kutyát... o.O
( A háttérben kutyaugatás hallatszott, amit a másik fülemmel messziről én is hallottam, nem is tudom mit hittem, talán azt, hogy csak valamelyik ifis szórakozik... )
De sajnos nem. Jahogy komolyan mondja, ne mosolyogjak. (honnan tudja??) Namindegy... ahogy a beszélgetésünk előrehaladottabb stádiumba került, és a balladai homály is oszlásnak indult, megtudtam, mik az ügyeletes elmebetegem követelései. 10 percen belül hallgasson el a kutya (amennyiben a mienk) különben halott lesz. Átjön, először gáz-sprayt használ, majd megkínozza. Ha feljelentjük, (hol volt erről szó??) rosszul járunk, mivel "remek ügyvédei " vannak. Ja meg ha már baptisták vagyunk, "oldozzam már fel" (??) a bűnéért, és akkor ő is "belépne az egyházunkba." Azt se tudtam, sírjak-e, vagy röhögjem képen - illetvehát adottesetben telefonvonalon. Ő csak mondta, mondta, egyre hangosabban, indulatosabban, veszekedett. Megpróbáltam megértetni vele, hogy részben igaza van, és elnézést, hogy nem vettük észre - 50 palacsintázó-zongorázó-nevetgélő fiatal mellett ki hall meg egy beagle-t? Mondtam, hogy ahelyett, hogy szapulna, mondjuk tegye le, mert akkor el is tudok menni intézkedni.
Nem féltem tőle, sem a fenyegetésétől. De nagyon meglepett. Ha ilyen emberrel állsz szemben, az a legtöbb esetben csak felkeresi utálata tárgyát, akit aztán jó hosszasan és ízesen lecseszhet, aztán meg rávághatja vonalat, annak ellenére, hogy ő kezdeményezte a hívást.. Ez jól esik neki. "Szimpla" verbális agresszió - az is lehet, hogy a mi Forrestünk csak részben ludas, könnyen meglehet, hogy a háttérben valami sokkal nagyobb baja van a kedves szomszédnak. Pont ez történt most is.
A fenyegetés mellett sokkal inkább aggasztott az, hogy kellemetlenséget okoztunk neki. Tehát, ugyan úgy megértettem volna, sőt, sokkal szívesebben is vettem volna, ha csak szimplán MEGKÉR, hogy hallgattassam el Forrestet, és nem ugrik nekem az első adandó alkalommal. Megmondtam neki, hogy elnézést, de ez nem épp intelligens emberhez illő viselkedés, és máshogy is el lehetett volna mondani, de perszepersze azért bocsi, azonnal lemegyek a kutyához...
Bálint (az egyetlen, akire az ukrajnában levő apán kívül hallgat Forrest) félt lemenni, mert a végén még őt is megölik, Illéske halálra rémült, elkezdett sírni, hogy "ezt nem szabaaaad!! ez gonossssááááááág!! Forrrreeeeeeesszzzt!! " Drága..
De azért megoldottuk valahogy a helyzetet... Nagyon remélem, hogy a szóban forgó szomszéd máskor, ép ésszel egy pöppet máshogy viselkedne, mint ahogy azt ma tette...
1 megjegyzés to Melyben főhősünk kutyája életveszélyes fenyegetést kap:
Drága Bori,a felnőttek igen furcsák,és soxor valljuk be,ok nélkül is bediliznek.Mi is kaptunk már fenyegetést,sőt,én is.Volt úgy,hogy féltem...de Te!Bátran,és józanul cselekedtél.Ráléptél a telefonos lelkisegélyszolgálat útjára...
Megjegyzés küldése