R.

"Raszkolnyikov kezébe vette a folyóiratot, belepillantott a cikkébe. Bármennyire nem illet is mostani helyzetéhez, állapotához, de e percben ő is érezte a furcsa, mérgező édességet, amit minden író, mikor először látja nyomtatásban a művét. Elvégre huszonhárom éves volt... Csak egy szempillantásig tartott az eész. Elolvasott néhány sort, és összevonta a szemöldökét, irtózatos fájdalom markolt a szívébe. Egy csapásra felelevenedett az utolsó hónapok minden lelki vívódása. Undorral, bosszúsan dobta az asztalra a lapot. "