Ez az év első hideg napja, télikabátban baktatok az utcákon, közben emővel beszélgetek headseten keresztül. Épp akkor mond valami nagyon vicceset, mikor a zsúfolt buszmegálló közepén haladok el, ígyhát a velem szembejövő ártatlan idős nénit "leháttehülyevagyozom"... Jajj, ne tessék haragudni, nem önnek mondtam!
Mire odaérek, besötétedett. Olyan jó feelingje van az egésznek, lefagy a kezem, fáj a lában a front miatt, hideg van, és sötét, egy csomó szép lámpa világít, minden barna és bronz, majdnem, mint Budapest este. Befordulok a sarkon, már hallom a Lauschmannt :) Bemegyek az épületbe. Minden teremből más dallam, hangszer, ritmus, stílus szól. Jobbról rögtön valami fúvos, akire Attila mindig azt mondja: "ajándék minden meg nem fújt hang". A hármasból jazzgitár hallatszik, a dobteremben valaki hangosan gyakorolja a bossa nova lüktetését. Nem értek hozzá, de egész jól megy neki... Józsi vagy János bácsi - álomportás - köszön. (senki sem tudja, melyik a neve... :) Kedvesen közli, hogy idén a fénymásolás 10 ről 15 forintra emelkedet.. Hátth.. érvágás..
Megyek ki a hidegbe, onnan a másik épületbe. A szemüvegem bepárásodik, elbotlok a harmadik lépcsőn. Huhh, a gitár nem koppant. Bár... ennyi jó zenész közt csak megváltás lenne...
A hatosban egy basszusgitár blues-skálákat játszik, hetesből jazz zongi jön, Route 66. Hangos, megint nem csukták be az ajtót...