23:23

nem tudok aludni..
ma felívott a Dédi! Nagyon-nagyon jól esett. Jó újra hallani a hangját. Jó tudni, hogy jól van. Hogy van. Erőt, egészséget kívánt - egymás után háromszor 2 és fél percen belül. Drááágaa! Mostanában nagyon sokat gondolok rá. Öreg már, mondja, sokszor fullad, és 'nem bírja a szíve'. Mindig azért imádkozom, hogy "csak még egyszer lássam... "
Dédiről mindig Kondoros jut eszembe, arról meg a gyermekkorom. A Dédipapa, dédipapa kacsázókő-alakú fehér szabókrétája, az a rengeteg dobostorta, a babfejtés, a mosdótál, a széttaposott, büdös szilvák a járdán feléjük menet, a nap, mikor elvitték a nyuszikat... A sok fára mászás, békafogás, mandolinhúr-elszakítás Antival, a körte, ami második kóstolásra sem ízlett, a mellhártyagyulladásom, amiről azt hittem, hogy a narancslé okozta... A pókhálós hintaágy, Alexkutya, a kis étkészlet, a mokkacukor, az uborkasaláta szaga, a fonott kisszék, amiben szerettem ülni, az egyik este, mikor nem hagytuk papát elaludni, mert csikiztük, és az a sírásközeli állapot, mikor véletlenül beejtettem egy lyukba a szembeszomszéd-kislány új kislabdáját.
A fele már nagyon halvány...