Munkács I.

Legnagyagyobb meglepetésünkre van wifi!! Úgyhogy most az ágyamból írok egy nedves kis rózsaszín szobából a Munkácsi gyülekezetből. Irtó fáradt vagyok, de megpróbálok közvetíteni.
A mai nap már munkához is láttunk, a tervezett program: 4 gyüli meglátogatása. Huhh.. Reggeli után két csapatra oszlottunk, így rögtön két helyre is elmehettünk. Mi egy kisebb ukrán közösségbe mentünk, ahol a gyülekezeti épület egy kék celofánnal bevont ág-tákolmány (sátor) képezte kb. 12 moziszékkel a több, mint 50 emberre. Mikor beértünk, egy koreai pásztor prédikált oroszul, ukrán tolmáccsal. Az egész olyan hihetetlen volt.. egy kis sátorban sokan, sok cigány, rennngeteg gyerekkel (vagy ahogy ők mondják, pulyával) egy pár usenkai, magyarszki, és pluszba még egy koreai házaspár, akik oroszul beszélnek. Az usenka pásztor tanított, őt fordítottuk angolról magyarra, minket magyarról ukránra! A gyerekeknek csináltunk külön kis játék-szerűséget, kaptak matricát és csokit. A baj az volt, hogy volt nálam fényképező, és kattogtattam, vettem őket, ahogy jó turistához illik. Csináltam egy-két gyerekről, aranyosak, tetszik nekik a kép. Talán először látják magukat vissza. Aztán elkezdtek özönleni hozzánk a gyerekek, nem a csokiért, nem a matricáért, hanem a képekért. Legtöbbjük ukrán, próbáltak hanghatással kísért célzást tenni, hogy őket is.. Vagy csak húzogattak, hoyg "á minyii!! " Így lett nekem 328 képem róluk.. Aztán egy idő után hoppá, véletlenül lemerült :)
elmentünk sétálni, megnézni a falut. Fényképezni sajnos nem tudtam, mert a 40 gyerekkel körülvéve öngyilkosság lett volna. Végig rajtunk csüngtek, úgy tűnt, mintha sosem akarnának eltűnni, és minden bokorból, minden ház és kutya mögül újabb 3 gyerek tűnt fel.
Hihetetlen a szegénység. Nem tudom, hogy egyáltalán élnek- e valamiből.. egyszobás vályogházakban laknak, és nem ám ketten-hárman.. Az egyik lány azt mondta, 13 testvére van! o.O Megkérdezte, hány éves vagyok, meg hogy van-e pulyám.. meglepődött, hogy ennyi évesen
még nincs gyerekem...

Itt Munkácson minden Menyország, tündériek a fogadók, nagyon jól főznek, az usenkák is nagyon jó fejek. Az egyik nő ma azt mondta, ha netán arra járnék, írjak neki, mert alhatok nála a tengerparti házában :D Este alkalom, nagyon jó hangulattal. /az egyik képen láthatjátok, hogy ropják a "jéééjzusss visszavárlak"-ra :) Nagyon aranyosak, mindannyian jól érezzük magunkat köztünk.

Megyek, mert holnap -illetve már rég ma- hosszú és nehéz nap lesz. Már csak én vagyok fent a szobából, meg Szabolcsékat hallom kint kártyázni egy pár usenkással. Reggel fél kilencre jönnek a pulyák, 150-200. Enni kapnak, majd csoportokra oszlunk, és úgy foglalkoztatjuk őket egész nap. (egyébként az amcsik nagyon kreatívak, lesz mindenféle bábkészítés, ékszerkészítés, beöltözős drámajáték, focimeccsek, minigolf, meg mindenféle )

szép hetet nektek is! :)