Home | Posts RSS | Comments RSS | Login

All that you can't leave behind

2009. június 22., hétfő
Ma reggel hazaértem. (úgyhogy felhívlak, te tudodki:) Az utóbbi két estét Velencén töltöttük, tegnap Budapesten néztünk várost. Már rengetegszer voltam ott, ott is születtem, by the way, de rájöttem, hogy a látványosságok nagy részét még nem is láttam. Még közös képem sem volt a Hősök Terével! De bepótoltam:)


Az utóbbi napokban nagyon elfáradtam, de szerintem a többiek is. Már nem tudtam angolul beszélni, kevertem mindent mindennel. Remélem, azért értették. Tegnap már eljutottunk az "olyanfáradtvagyok,hogymármindenenröhögök" állapotba. Telefonfülkébe paszírozódtunk, négykézláb másztam az utcán, angolul rendeltünk kaját, és Kodállyal szobrával fényképezkedtünk. Meg egyebek..


De előtte még egy pár nap Munkács.

Lehet, összevissza fogok irni, és túl sok érzelemmel, ha igy van, bocsi.. Azért van , mert a héten annyi benyomás, jó és rossz, keserű, édes, és keserédes dologgal találkoztam és kicsit még feldolgozhatatlan kicsi lelki világom számára.

Utolsó nap Bibliaiskola, sok sok sok gyerekkel. Azt mondták, kb. 260-an voltak, a szétosztott tányérok alapján. Az utolsó nap is -csak úgy, mint az elsőn - a barkácsolást vezettem. Pólókat festettünk. Sokan kérték, hogy írjam rá a nevüket, vagy írjam rá Jézust. Egy pár gyerek még az én nevemet is ráírta! Nagyon drágák, és nagyon jól esett.

Közösfotó. Aztán búcsúzkodás. Fujjfujjfujj!! Komolyan nem akartam hazajönni. Legszívesebben ottmaradnék, kihívnám a családot, és örökefogadnám magamnak a kétéves kis Dávidka szívszerelmemet, (képen) akivel az egyik telepen találkoztam.. Annyira a szívemhez nőtt ott minden, és mindenki.. Dehát, nem mindig az van, amit akarok.. (sőt, általában NEM az van..) A nyáron mindenképpen szeretnék visszamenni. Sára is felbuzdult, és ennek nagyon örülök. Remélem, kijutunk majd valahogy..


//A Munkácsi testvérkéimnek: találtam egy ismeretlen kulcsot a táskámban cipőfűzőre fűzve, nem tudom, hogy került oda, de nem ez a raktár kulcsa? Szóljatok, ha igen, mert leküldöm a következő csoporttal. //

Nade, most vissza a hétköznapokba.. Holnap megyünk Erdélybe kedvenc Gulyás családommal. (: Jóleszjólesz, éljenek a vérmedvék! Most pedig megyek pakolni. Az összes Kárpátaljai képem ITT .

3 megjegyzés to All that you can't leave behind:

Névtelen írta...

Gyönyörű ez a kisfiú!

Marron írta...

ihhiiigeehheenn <3

Mirjam írta...

Aaaannyira... hhh.
Tudom, hogy mit érzel. Egy év telt el azóta, hogy voltam Kárpátalján. Azóta is minden nap eszembe jutnak azok a gyerekek,az ottani helyek, az ottani helyzet. Már alig várom, hogy újra lássam őket!!!
...a lelkem egy része ott maradt.