Beszámoló. Ne nézd, hogy milyen hosszú, kezdd el olvasni! :) Kattints a más színű szavakra, és megelevenednek!
Először még nem fogtam fel. Csak akkor, mikor a hosszú repülő-RER-metróút után a felszín fölé kerültünk Brochant nevű metrómegállónál, és megláttam az első házat. Majd az első kávézót. Aztán még egy házat, még több kávézót. Pont olyan, mint amilyennek képzeltem... Persze a párizsiak nem tányérsapkában és nadrágtartóban rohanálnak az utcán baguette-ekkel a hónuk alatt, nem szól tangóharmónika minden sarkon, nem festi alá Yann Tiersen a metrózásodat, és a koldusok vasárnap is dolgoznak, de ezek ellenére nagyon hangulatos város.
Napi 8 órát sétáltunk Párizs belvárosában, úgyhogy elég jól ki tudtuk használni az ott töltött 3 és fél napot. A városban nagyon sok látnivaló van, hála a sok XIX. századi építkezésnek, tele van mindenféle gyönyörű építménnyel. Elsőként az Eiffel-tornyot látogattuk meg. A második emeletére - mivel a tetejére sajnos nem lehet lépcsővel menni- gyalog mentünk fel. Így izgalmasabb, és elsősorban olcsóbb :) Személy szerint jobban magamévá tudtam tenni az élményt így, hogy 'meg kellett szenvedjek' érte. Az egyetlen negatívum az volt, hogy a cipőm sajnos nem volt lépcsőzésálló, így már az első száz lépcsőnél megszabadultam tőlük. Mezítláb másztam meg a majdnem 700 lépcsőt. (kb. mint négyszer fel a logodiig : ) A gyönyörű kilátás, és maga a monumentális építmény belsejében eltöltött idő viszont kárpótolt. Lenyűgöző egy vasmonstrum!
A torony elé tettek még egy place du Trocadero-t, nagy szökőkúttal, szobrokkal, mögé meg a Mars mezőt :) arra az esetre, ha valaki még nem lenne oda magáért a toronyért...
A Notre Dame is lenyűgözött. 9000 férőhelyes templom, kívül-belül gazdagon díszítve. (Ki kellhetett zsákmányolni egy pár gyarmatot azért, hogy egy ilyet felépítsenek!) Istentisztelet ment, számomra teljesen idegen stílusban. Kicsit elkeserített a nagy Mária-idámat, tucat szobor, áldozóhely neki, az élő Istenről szó sincs, Jézus meg vagy kisbaba, vagy halott. De attól még szép...
Innen a Champs Elysées sugárútján át a Concorde térre mentünk, ahol megnéztük a kb. 3000 éves egyiptomi obeliszket, meg a szép szökőkutat :) Persze a teret nagy gyönyörű noname épületek veszik körül. Még az apróbb templomok és hotelek is olyanok Párizsban, mintha valami fontos épületek lennének - legalábbis az én laikus szememnek. A Tour de France utolsó napján, a tegnapi közvetítésen itt bicikliztek körbe-körbe a versenyzők :)
Innen nyílik a Tuileriák kertje, tele szobrokkal, szökőkutakkal, gömbalakú díszfákkal, és kockára nyírt gesztenyefákkal. Ez utóbbi kicsit természetellenesen hatott nekem, de el kell ismerni, elég dekoratív. A kert, -mint ahogy a többi kert, liget, park is - nagyon ki van használva, rengetegen telepedtek le a fák alá, sokan olvastak, pihentek, aludtak, lábatlógattak a vízbe, beszélgettek. Így hát mi is leültünk a medence szélére kitett szép zöld székekre, és láblógatva megebédeltünk. Odajött hozzánk egy néger, és franciául megkérdezte, hogy van-e itt valaki, aki tud angolul, mert egy csoportot útba kéne igazítani. Nem tudnám ezt elmondani franciául, de világosan értettem. Mondtam, hogy hátizé, talánén. Erre odahozott egy japán turistacsoportot, és angolul elnavigáltuk őket. Ilyen helyzetben még sosem voltam, idegen nyelven kérdezték, hogy beszélek-e egy másik idegen nyelvet, mert azon a másik idegen nyelven kéne elnavigáljak idegeneket egy olyan helyen, amely számomra is idegen. :)
Egyébként nagyon gyors a nyelv, ekkora 'tudással', ami nekem van, még alig érteni egy mindennapi beszélgetést, de ha valaki hozzám beszélt, azt érdekes módon mindig megértettem. Mondatokat összerakni még elég nehéz számomra, főleg kérdezni, de megtanultam, hogy lehet elmondani egy olyan dolgot, amit alapból nem tudnék, pl: "merre van a rue de ...? " helyett " A rue de... -t keresem. " Meg "jó helyen vagyok? " helyett "azt hiszem, rossz helyen vagyok." Volt sikerélményem is azért, jegyet vettem, útbaigazítást kértem, kaját rendeltem, de legtöbbször az angol győzött.
Whatever. Folytatom a beszámolót. A kert végében egy kiseb diadalíven át értünk a néhai királyi palotába, azaz a mai Louvre-ba. A Louvre épülete hatalmas, el sem tudtam képzelni, hogy lehet ezt a nagy épületet teljesen megtölteni muzeális értékekkel, de még most sem tudom, mivel nem mentünk be. :) (helyette inkább 3 másik múzeumot látogattunk meg, időben ugyan annyi.) Első látásra furák a modern üvegpiramisok a régi épület előtt, de mikor már megszoktam, abszolút odaillőnek tűnt. A kertben a múzeum mellett egyébként egy óriáskereket is felálltottak.
Jártunk még a Pompidou központban, ahol Modern Művészeték laknak, és az Orsay-ban, ahol pedig Monet, Manet, Van Gogh, Renoir, Degas, Cézanne képeit láttam életemben először "élőben" (a többiek sajnos a nagy fáradtság miatt kicsit 'futottak még'-kategóriások lettek.) Láttuk még a Grand és a Petit Palace-t, a Szent Jakab tornyot, a Moulin Rouge-t, a 2 moulins ameliekávézót, a Sacré Coeur-t, és a Dalí kiállítást. Az utóbbi négy a
Montmartre-on van. Így végre áttérhetek mostmár a Montmartre-ra. :)
Montmartre, a város szélén levő dombon épült művésznegyed. Minden este feljöttünk ide, a nyolc óra sétálás után plusz kettőt itt még bőven megértemegtenni. A hely maga elég autentikus, nagyjából meghagyták Párizs eredeti hangulatát - valószínűleg a turisták miatt. Itt tényleg tangóharmonikás van minden utcasarkon, és tányérsapkás pincérek szolgálnak fel a kávéházakban, amik előtt Párizs utcáit festik a.. festők (szóismétlés..) A lejtős utcákon meredek lépcsők vezetnek fel, az utcák tele kávézókkal, palacsintázókkal, galériákkal. A domb tetején található a Sacré Coeur székesegyház. Előtte egy kis tér, innen gyönyörű a kilátás.
Először még nem fogtam fel. Csak akkor, mikor a hosszú repülő-RER-metróút után a felszín fölé kerültünk Brochant nevű metrómegállónál, és megláttam az első házat. Majd az első kávézót. Aztán még egy házat, még több kávézót. Pont olyan, mint amilyennek képzeltem... Persze a párizsiak nem tányérsapkában és nadrágtartóban rohanálnak az utcán baguette-ekkel a hónuk alatt, nem szól tangóharmónika minden sarkon, nem festi alá Yann Tiersen a metrózásodat, és a koldusok vasárnap is dolgoznak, de ezek ellenére nagyon hangulatos város.
Napi 8 órát sétáltunk Párizs belvárosában, úgyhogy elég jól ki tudtuk használni az ott töltött 3 és fél napot. A városban nagyon sok látnivaló van, hála a sok XIX. századi építkezésnek, tele van mindenféle gyönyörű építménnyel. Elsőként az Eiffel-tornyot látogattuk meg. A második emeletére - mivel a tetejére sajnos nem lehet lépcsővel menni- gyalog mentünk fel. Így izgalmasabb, és elsősorban olcsóbb :) Személy szerint jobban magamévá tudtam tenni az élményt így, hogy 'meg kellett szenvedjek' érte. Az egyetlen negatívum az volt, hogy a cipőm sajnos nem volt lépcsőzésálló, így már az első száz lépcsőnél megszabadultam tőlük. Mezítláb másztam meg a majdnem 700 lépcsőt. (kb. mint négyszer fel a logodiig : ) A gyönyörű kilátás, és maga a monumentális építmény belsejében eltöltött idő viszont kárpótolt. Lenyűgöző egy vasmonstrum!
A torony elé tettek még egy place du Trocadero-t, nagy szökőkúttal, szobrokkal, mögé meg a Mars mezőt :) arra az esetre, ha valaki még nem lenne oda magáért a toronyért...
A Notre Dame is lenyűgözött. 9000 férőhelyes templom, kívül-belül gazdagon díszítve. (Ki kellhetett zsákmányolni egy pár gyarmatot azért, hogy egy ilyet felépítsenek!) Istentisztelet ment, számomra teljesen idegen stílusban. Kicsit elkeserített a nagy Mária-idámat, tucat szobor, áldozóhely neki, az élő Istenről szó sincs, Jézus meg vagy kisbaba, vagy halott. De attól még szép...
Innen a Champs Elysées sugárútján át a Concorde térre mentünk, ahol megnéztük a kb. 3000 éves egyiptomi obeliszket, meg a szép szökőkutat :) Persze a teret nagy gyönyörű noname épületek veszik körül. Még az apróbb templomok és hotelek is olyanok Párizsban, mintha valami fontos épületek lennének - legalábbis az én laikus szememnek. A Tour de France utolsó napján, a tegnapi közvetítésen itt bicikliztek körbe-körbe a versenyzők :)
Innen nyílik a Tuileriák kertje, tele szobrokkal, szökőkutakkal, gömbalakú díszfákkal, és kockára nyírt gesztenyefákkal. Ez utóbbi kicsit természetellenesen hatott nekem, de el kell ismerni, elég dekoratív. A kert, -mint ahogy a többi kert, liget, park is - nagyon ki van használva, rengetegen telepedtek le a fák alá, sokan olvastak, pihentek, aludtak, lábatlógattak a vízbe, beszélgettek. Így hát mi is leültünk a medence szélére kitett szép zöld székekre, és láblógatva megebédeltünk. Odajött hozzánk egy néger, és franciául megkérdezte, hogy van-e itt valaki, aki tud angolul, mert egy csoportot útba kéne igazítani. Nem tudnám ezt elmondani franciául, de világosan értettem. Mondtam, hogy hátizé, talánén. Erre odahozott egy japán turistacsoportot, és angolul elnavigáltuk őket. Ilyen helyzetben még sosem voltam, idegen nyelven kérdezték, hogy beszélek-e egy másik idegen nyelvet, mert azon a másik idegen nyelven kéne elnavigáljak idegeneket egy olyan helyen, amely számomra is idegen. :)
Egyébként nagyon gyors a nyelv, ekkora 'tudással', ami nekem van, még alig érteni egy mindennapi beszélgetést, de ha valaki hozzám beszélt, azt érdekes módon mindig megértettem. Mondatokat összerakni még elég nehéz számomra, főleg kérdezni, de megtanultam, hogy lehet elmondani egy olyan dolgot, amit alapból nem tudnék, pl: "merre van a rue de ...? " helyett " A rue de... -t keresem. " Meg "jó helyen vagyok? " helyett "azt hiszem, rossz helyen vagyok." Volt sikerélményem is azért, jegyet vettem, útbaigazítást kértem, kaját rendeltem, de legtöbbször az angol győzött.
Whatever. Folytatom a beszámolót. A kert végében egy kiseb diadalíven át értünk a néhai királyi palotába, azaz a mai Louvre-ba. A Louvre épülete hatalmas, el sem tudtam képzelni, hogy lehet ezt a nagy épületet teljesen megtölteni muzeális értékekkel, de még most sem tudom, mivel nem mentünk be. :) (helyette inkább 3 másik múzeumot látogattunk meg, időben ugyan annyi.) Első látásra furák a modern üvegpiramisok a régi épület előtt, de mikor már megszoktam, abszolút odaillőnek tűnt. A kertben a múzeum mellett egyébként egy óriáskereket is felálltottak.
Jártunk még a Pompidou központban, ahol Modern Művészeték laknak, és az Orsay-ban, ahol pedig Monet, Manet, Van Gogh, Renoir, Degas, Cézanne képeit láttam életemben először "élőben" (a többiek sajnos a nagy fáradtság miatt kicsit 'futottak még'-kategóriások lettek.) Láttuk még a Grand és a Petit Palace-t, a Szent Jakab tornyot, a Moulin Rouge-t, a 2 moulins ameliekávézót, a Sacré Coeur-t, és a Dalí kiállítást. Az utóbbi négy a
Montmartre-on van. Így végre áttérhetek mostmár a Montmartre-ra. :)Montmartre, a város szélén levő dombon épült művésznegyed. Minden este feljöttünk ide, a nyolc óra sétálás után plusz kettőt itt még bőven megértemegtenni. A hely maga elég autentikus, nagyjából meghagyták Párizs eredeti hangulatát - valószínűleg a turisták miatt. Itt tényleg tangóharmonikás van minden utcasarkon, és tányérsapkás pincérek szolgálnak fel a kávéházakban, amik előtt Párizs utcáit festik a.. festők (szóismétlés..) A lejtős utcákon meredek lépcsők vezetnek fel, az utcák tele kávézókkal, palacsintázókkal, galériákkal. A domb tetején található a Sacré Coeur székesegyház. Előtte egy kis tér, innen gyönyörű a kilátás.
Többi kép ITT!
/most bori elmegy aludni/
5 megjegyzés to pAris 8):
Érdemes volt elolvasni! NAAGYOn szép minden. De úgy tetszett az a sok színes sapka együtt. Örülök, hogy ott lehettél :)
Csodálatos!!!
:)
Kedvencem: http://picasaweb.google.hu/reveszbori/PAriZs8#5362837319316511154
Annyira cééép.Annyira.Örülök,hogy ottjártatok...úúúú de kedvem lenne odamenni.
:-D
Én ott fogok lakni. Ha nem is, akkor gondolatban biztosan. :P
Köszönöm, Móni, Debi! :)
Hátigen, a sapkák, így legyen eredeti az ember.. :D
Barbi,
az első gondolatom nekem is az volt, hogy "itt valami tévedés történt.. nekem itt kéne laknom:)" de biztos ehhez is hozzászoknánk, és akkor már nem is lenne szép... Másrészt nem véletlen, hogy IDE születtünk :)
Megjegyzés küldése