Esti Kornél esete a bolgár kalauzzal

Megnéztem, hogy tényleg van-e antikvárium a Varkocs szobor mögött. ÉS VAN! :) Igaz, nagyon kicsi, de olcsóbb.
Ahogy bementem, egy szemüveges fiatal srác nézett ki a pult mögül, éppen kínai tésztát evett átlátszó műanyag dobozból. Olyan régi, fakó kabátot viselt, amit szerintem a háborúk elől rejtegethetett a nagyapja egy ládában, hogy ne semmisüljön meg ez a régi nagy kincs, és nagyon elütött a fekete, vastag, modern szemüvegétől. Illedelmesen köszönt. Már rég hallottam ilyen köszönést bárkitől is. Aztán bocsánatot kért, hogy eszik, megkérdezte, hogy miben segíthet, mit keresek. Mondtam, hogy csak jöttem körülnézni, egyébként meg Márait szeretem mostanában, Örkényt, és Kosztolányit. Én lehettem az első látogató ma, vagy talán ebben az évben, annyira lelkes volt. Felcsillant szeme, felállt, nekikezdett a párperces irodalmi prezentációnak, vagyis körbemutogatott mindent.
A pont, amikor elhihette, hogy beszélek művészetül az volt, mikor egy kétkötetes könyre mutatva azt mondta:
-Ez meg itt Jókai életrajza.
-És miért van rajta Munkácsy festmény? (ezt pont tudtam, mert voltam a kiállításon)
-Jajj, peersze, bocsáss meg, rosszul mondtam, ez Munkácsy életrajza! Peersze, ez itt az Ásító inas! Sokan keresik, mióta itt volt a kiállítás..
-Igen, engem is ezért érdekelne..
Azt hihette, hogy nagyon értem az irodalmat, úgy magyarázott, mintha a közös ismerőseinkről beszélgetnénk. "Márai sajnos most nincs. Azt mindig hamar elviszik. A bal polcon a klasszikusok, a jobbon orosz írók, aztán modern költészet. Ha lepakolod az első sort, mert nyugodtan pakolgass ám, akkor találsz egy-két francia klasszicistát, Voltaire-t, meg ilyeneket..." Egy két név hallatán húztam a szám, mintha nem annyira szeretném, vagy bólogatva legyintettem, hogy azt már olvastam. Pedig a legtöbb névről azt sem tudtam, hogy a világon vannak, a legtöbb cím teljesen idegen volt.
A végén kiválasztottam egy kétkötetes Kosztolányi novelláskönyvet. Azt mondta, hogy értek hozzá, és céltudatos vagyok :D
Fizettem, ő meg elköszönt, megint nagyon furcsát, valami ilyesmit mondott:
"Viszlát, további nagyon kellemes délutánt és estét!"

Mikor kisétáltam, eszembe jutott a történet, mikor Esti órákon keresztül beszélget a vonaton egy bolgár kalauzzal, és elhiteti, hogy érti, amit mond. Most én is így éreztem magam :)