< begfáztab biattad > és az (el)tanulás

Akárhogyis, kezdenek visszajönni a hétköznapok..
Tanulni kell, megkaptam a nyelvvizsga-időpontot, előbb lesz az írásbeli (ami rossz).

Holnap gyülis piknik, ennek örülök. Most semmit sem szeretnék jobban, mint leülni, és valakivel (akár több emberrel is) beszélgetni órákig mindenféléről... Ebbe már ma is belekóstolhattam a baptifon jóvoltából..
Szeretek olyan emberekkel lenni, akiktől akarva-akaratlan tanulok valamit. Szeretem, ha olyan emberek vesznek körül, akik sokkal többet tudnak, akiknek szélesebb a látókörük. Ők sosem osztják az észt, és sosem okoskodnak, csak beszélgetnek, szerényen, és közvetlenül, én meg iszom, jegyzetelek, és egy halom dolgot megtanulok, megtanulok máshogy is látni. Az itthon is nagyon ingergazdag környezet, ahol megtanulok szeretni, viselkedni, segíteni, gondolkodni, a kezemben vannak a legértékesebb tanácsok, a legjobb könyvek,de rengeteg mindenki tanít még. Ott van pldául Böbe osztálytársam. Tőle tudom pl, hogy Venus Williams most 28 éves, hogy milyen balettlépések vannak, és hogy a kalács tormás sonkával is finom. Tőle tudom, hogy a kövirózsa levelének a leve gyógyítja a fülfájást, és együtt néztünk utána, mit jelent, hogy les faits diverts. Vannak a színházas ismerőseim is, akiktől tudom, milyen az, ha 'borul a színpad', mi az a 'redőny', és tőlük tanultam meg, milyen egy jó előadás, milyen egy jó film. Vagy hogy minden lakó szeretnivaló. (: Aztán van még pár ifis, akiktől tudom az amerikai foci szabályait, tudom, hogy kell süthető gyurmából karkötőt csinálni, mi az a tritónusz, mit tanul egy konduktor, egy ovónő, egy jazz-zenész...
Szóval, csak oda akartam kilyukadni, hogy holnap megint tudok majd beszélgetni (:
Addig meg marad nekem a két aranyhal, és a dunsztosüveg tele lenmaggal. (: És ha megunnám a társaságukat, bármikor tanulhatok angolt...

Juteszembe két markáns-ság:
kommersz = átlagos, átlagos minőségű, tömegesen gyártott
adinámia = izomgyengeség ( ez nálam kommersz dolog :)
;)