messze a rózsaszín felhőktől

Ma már iskola. A fizikatanár nem képes megérteni, hogy pár hete azért "lógtam" az óráról, mert a tejallergia miatt mindenhol kiütéses voltam és több kedvem volt kórházba menni. Szerinte kerülöm a fizikát, és ki akarok bújni a felelősség alól. Mindig szekál valamivel: miért járok színházba, miért foglalkozom ilyen baromságokkal, miért nem érdekel a fizika, -mert az ugye fontos- miért tanulok franciát, azok bénák, és néha mikor másba nem tud belekötni, nekem szögezi, hogy miért hiszek. Tavaly nagyon ronda dolgokat vágott a fejemhez, olyanokat, amiket értelmes ember nem mond. Hogy jó lenne már kinőnöm ezt a "gyerekes dolgot", mert ugye minek hiszek olyanban, ami köztudottan nincs. Csak tönkreteszem az életem, áltatom magam, és elvonja a figyelmem a fizikáról! Én meg csak ültem a padban, és valami olyasmit mondogattam a szorosan összezárt fogaim mögül, hogy "hívővagyok,hívővagyok,nemordibálomle,hívővagyok."
Úgy érzem, picit mintha pikkelne rám..

A hugommal való együttlakás mostanában egyre nehezebb, rengeteg a nézeteltérés. A múlt héten már ki kellett költözzek a szobámból pár napra, a zuhanykabinban tanultam (ott csend van), és a nappaliban aludtam (ott is), de ezt most hagyjuk. Elég annyi, hogy mindketten várjuk az új szobája elkészülését. :) Már csak a parkettát kéne lerakni, ami párórás munka, de nagyon halogatják. Mindenesetre hálásak vagyunk, hogy megcsinálják, hogy kész lesz, és hogy szép lesz. Örülök, hogy olyan szobája lesz Sárának, ami neki tetszik, és örülök, hogy tényleg szép is. CSináltam pár képet a szobáról, majd megpróbálom felrakni.

Ööö, most inkább mennék, House-t nézni, meg kialudni magam..