Bementünk reggel, minden jól indult, megvan Anna, megvan a terem, még a szoknyám se esett le rólam hirtelen. Ja, de otthon maradt a személyi. Nonembaj, nagyonaranyos apa megint hazaugrott érte... Tehát minden jól megy újra.
A cikket Kleopátráról kaptam, a kérdés meg az volt hozzá, hogy melyik történelmi személlyel találkoznék a legszívesebben és miért. Hát mondjuk Martin Luther King-gel. 10 percig azon gondolkodtam, hogy vezetem át a témát Kleopátráról Lutherre, lejárt az idő, mentünk be a másik terembe, illetve bementünk volna, ha nem kellett volna 40 perces intermezzot tartani a két terem között... Eleve fáradtan, unottan és feszülten mentünk be.
elkezdtem mondani Luthert, hogy felvonulások így, pííszfuldemonsztrésönök úgy, hjúmön rájc, satöbbi. Minden szép volt és jó, kivéve egy dolgot. Egy aprócska dolgot felcseréltem, a négert végig indiánnak mondtam!!! :S
Tehát valahogy így hangzott:
"Nagyon tisztelem Martin Luther Kinget azok után, hogy mennyi mindent tett az INDIÁNOKért. Abban a korban az INDIÁNOKnak nem voltak jogaik a többi amerikai állampolgárokkal szemben, és Luther egész életét az INDIÁNOK jogainak megszerzéséért folytatott harcnak szentelte... Ami még érdekes, hogy ma, 2009-ben az USAban a szintén INDIÁN Barack Obama az állam elnöke. Ez biztosan nem lenne így, ha MLK nem viselte volna szívén az INDIÁNok sorsát..."
Ahogy kijöttem, rájöttem!! :S Ilyet még sosem csináltam, mindkét szót ismerem és nem értem, hogy vetődhettem ekkorát az árnyékra. :S
Kábé olyan, mintha azt mondtam volna, hogy Picasso festette az Eiffel-tornyot, vagy a Mikulás eljött 2000 éve, hogy meghaljon a kereszten a bűneinkért.
Vagy minimum egy ---kup... with marmalade.
Bejegyzés közzététele
0 megjegyzés to ...kup, with marmalade:
Megjegyzés küldése