Hajvágásom története

Az úgy történt, hogy hatalmas fejfájás gyötört egész este. Én csak feküdtem az ágyon, és szenvedtem. Azon gondolkodtam, hogy hogy vessek véget a fejfájásnak, mikor hirtelen hatalmas belső késztetést éreztem arra, hogy megragadjam a konyhai ollót, és a fürdőszobába levonulva magamra zárjam az ajtót. (Igen, tudom, a hajvágás nem éppen közvetlen ellenszere a fejfájásnak, inkább csak le akartam foglalni magam valamivel..)
Tehát a furcsa indíttatásnak engedve nekiestem a bő egy órás procedúrának. Közben ilyen gondolatok keringtek folyamatosan új külsőbe burkolózó fejemben: Nem vagyok normális! El fogom szúrni! Mit csinálsz, azonnal hagyd abba! Hátul meg hogy fogom kivitelezni? Hogy lehetek ennyire... ááá!?!
Időközben pedig repkedtek a nedves fekete tincsek, gyűlt a hajhalom a földön, csökkent a hajam térfogata. Helyretettem a frufrunak nevezett loboncos képződményt is a fejem tetején, és azt hiszem, most már megint a rendes funkcióját tölti be.
Másfél óra múlva diadalittasan hagytam el a fürdőszobát, kezemben a konyhai ollóval. Bevonultam a nappaliba, nagy, hatásvadász mozdulatokkal a család közé, hátha valaki észreveszi a csodálatos átváltozásomat, a kb. hét centinyi különbséget... köröztem a kanapé körül, még a hajamba is beletúrtam egyszer, de semmi... Mindenki tévézik, Sára meg bosszúsan vonul be a füribe utánam zuhanyozni. Szegény, régóta várt már..
Anya megkért, hogy vigyem fel a ruháimat. Aztán rám nézett, nézett egy ideig, és végre megszólalt: Jól áll neked ez a felső.
Na mindegy, ez nem jött össze.. De ha esetleg találkoznánk, megdicsérhetnéd az új hajamat, biztosan jól esne (: