mákostészta, Evelyn, Cindy, tanulás, és egyebek.

Két nagy adag mákostészta sem elég arra, hogy az agyam képes legyen befogadni azt a tömérdek mennyiségű felesleges információt, amit tárolnom kell a következő 6 órában. A legnehezebb, hogy valahogy bent kéne tartani őket holnap délig.. És még neki se kezdtem.
Tegnap parainesis-esszét kellett írjak, úgyhogy éjfélkor nekiálltam összeszedni a gondolataimat. Nehéz feladat, mert ahhoz, hogy megírj egy ilyet, kell, hogy legyen fogalmad és véleményed a következő dolgokról: élet, önismeret, erkölcs, carpe diem, hit, felnőtté válás, halál. A legmegfoghatatlanabb dolgok a világban. Hát, az enyém inkább érték- és korütköztető lett, és inkább ars poeticának nevezném. Főleg, hogy egy oldalon keresztül a korszellemet fikáztam, és buzdítottam a célszemélyt, hogy nyugodtan lázadjon a korszellem ellen.. namindegy.. Remélem, sikerült a véleményemet az "azt írom, amit a tanár vár" kategóriában tartanom. Ma megtudtam, hogy le is osztályozzák... szuupeer.

Hazafele a suliból két cigánylány megszólított, azt hitték Munkácsys vagyok. Elkezdtünk beszélgetni a kapunkban. Evelin és Szindi. Kérdezték, hogy hány évesnek néznek ki. Látszólag nem voltak elégedettek a 14-nek, és nagyon törekedtek, hogy ne is nézzenek ki ennyinek, de eltaláltam, tényleg ennyi idősek voltak. Cigiztek mellettem, és akarták látni az övem (gondolom, valami nagy Dolce Gabbanás kövekkel kirakott övcsatot vártak, de nekem csak a szokásos sárga gumipókom volt.. :P ) Aztán szájfényt kértek, és nekik is adtam a bizsergetőset, alig használom, ők meg örültek neki. Beszélgettünk még a suliról, meg mondták, hogy menjek el modellnek. (minden vágyam, eddig is csak bátorításra vártam!) Elkérték a telóm, hogy hadd hívjanak fel valakit, nekik nincs pénzük. Vonakodtam, de nekik sokkal jobb telefonuk volt, úgyhogy reméltem, nem az enyém kell nekik. Felhívtak valakit, én meg izgatottan figyeltem, és negyvenkét másodperc múlva már vissza is kaptam a telefonomat. Huhh, megkönnyebbülés. Olyan rosszul éreztem magam, hogy így előítéleteskedtem, de sajnos nem lehet előre tudni. Hívtak a játszótérre dumálni, de leléptem, mondván, hogy megyek haza mákostésztát enni. Utána kapcsoltam, hogy elhívhattam volna őket ifire, vagy mittudomén.. =/ A telefonomat minden esetre többet idegennek nem fogom odadni, mert felelőtlenség.

Szerintem most halt meg a zeném... nem reagál se a csatlakoztatásra, sem az ordibálásra, és a billentyűzetére mért szokásosnál nagyobb nyomások sorozatára sem.. :(
Ezen kívül fáj a hasam, és undorodom a gondolattól, hogy ma még tanulnom is kell.
És sültszalonnát akarok kakaóval! :s