hamutartó

Hamutartó, ez az dolog, ahova a hamut, a csikket, a felesleges, nem kívánt hulladékot teszed, megszabadulsz tőle, és tovább nem is törődsz vele. Mikor erre gondolok, mostanság rögtön magamra asszociálok. Hogy miért, elmondhatom, de csak akkor, ha megígéred, hogy nem érted félre.

Jól van.. Nem vagyok rosszul, nem érzek világfájdalmat, se vádlást, csak éppen hamutartónak érzem magam, és ez zavar. Akkor kezdem..

Mostanában egész sok embernek lettem hamutartójává. Mintha rá lenne írva a homlokomra, hogy "szemétlerakóhely", vagy valaki viccből egy sárga "rúgj belém" cédulát ragasztott volna a hátamra. Hát, nem vicces. Amikor ezekre a szemétlerakásokra gondolok, nem arról beszélek, hogy néha az emberek megosztják velem problémájukat. Az más, az megtisztelés. De ez attól teljesen más.
Ez az, mikor feszültség van benned, fáradtság, harag, elfojtott érzelmek, amelyektől elborulsz, és fojtogatod őket egész nap, egészen addig, amíg az utadba kerülök én, kicsi, védtelen, szőke borika (akinek nyilván nem fáj semmi, mert ő túl boldog és naiv ahhoz) És akkor szépen rám kiálltasz, beszólsz és vége. Jobb lett, elszállt. Leszórtad az összes hamut, kiborítottad az összes szemetet. Többet nem is gondolsz vele.. Ezt tette a közelmúltban két idegen tanár, egy menzásnéni, akit soha előtte nem is láttam, egy gyülekezeti tag, és két 'barátom' is velem. A közös bennük az, hogy egyiküknek sem volt igaza. Nem, nem vagyok elfogult, ezt tudom. Miután rájöttem, hogy a hamutartó-jelenség a személyem körül ily mértékben megnövekedett, visszanéztem a régi párbeszédeket, visszajátszottam a hibákat, a kiabálásokat. Megvizsgáltam mindent. Mi a baj velem? A baj, hogy 160 centi vagyok, fiatal, lány, szőke, védtelen, és feltehetőleg elég aranyos és naiv ahhoz, hogy azt lehessen feltételezni rólam, hogy.. hogy.. ezt most nem tudom kifejezni, kár volt belekezdeni.

A lényeg az, hogy gondolj bele: a hamu (bárkire is szóród rá) nem tűnik el magától. Ott marad nekem, neked, bárki másnak.. Ha éppen egészséges vagyok, fel tudom takarítani a hamudat, amit rám hagytál. De ha kicsit is rosszul vagyok, elborít. Legrosszabb esetben ráborítom másra. Merthogy -most jön a csattanó- én is hajlamos vagyok hamutartónak nézni embereket. Talán most jó, hogy ennyire koncentráltam szembesültem ezekkel... Talán, Isten ezzel is tanít, faragja a jellememet, söpri a hamumat... Sőt, légyszi!