az a bizonyos nagy nap...

Ma van a nagy nap, mikor nem megyek Coldplay koncertre :)
Fura, de nem bánom... annyira, mint gondoltam, hogy bánni fogom.
Szerettem volna elmenni, de ha nem, hát nem, nincs mit sírni.

...különben is, anna lesz olyan jófej, hogy felhív, és hallgathatom egy ideig :)

Beteg vagyok. A legrosszabb dolog úgy betegnek lenni, hogy a betegség éppcsak a jó közérzetedet és a szaglásod veszi el, fáj a fejed, és az m-betűid b-re változnak, de nem vagy lázas, hogy otthon maradhass olvasni, és a kanapén feküdni egész nap pizsiben.. =(
Velem most pont ez van. Na mindegy, azért suli megvolt, meg elmentem még gitározni is délután, mert valamikor be kell fizetni a tandíjat.. A Girl from Ipanima-t tanulom :) Olyan szép, tök jó lesz, ha el tudom majd játszani.
Előtte beugrottam a plázába. Úgy látszik, kölcsönösen utáljuk egymást, mert még a fotocellás ajtót se volt hajlandó kinyitni előttem (pedig az előttem levő srácnak még kinyílt...) Nagylevegő, egyenesen be a moziig. Nem voltak jó filmek, de azért a végére sikerült eldöntenünk telefonon, hogy melyik a legkevésbé rossz. Tehát, megvettem a szombati jegyeket, úgyhogy juppíí, megyünk moziba dávid, sári, fa, én :)

Megyek, megírom azt a francia fogalmazást... nem halogatom...
(Jajj, csak hívj már fell!! :)