Ezek az emberek mindig meglepnek valamivel! (:

[szükséges háttérinformáció: új énektanárom van, mert az előző (és az azelőtti és az azelőtti is:) elment babázni]

Ma énekóra végén kimentem a tanári asztalhoz a tanárnőnek megmutatni valamit a füzetemben. Egyszer csak minden előzmény nélkül beközli mosolyogva Carmina Burana cd pakolgatás közben, hogy "az én férjem is baptista ám!" :) Döbbentem, mert nem emlékeztem, hogy mondtam volna neki, hogy hívő vagyok. Elkezdte mondani, hogy hozzánk jártak, még mikor Kálmán volt a lelkész, a férje még "kántorkodott " is az imaházban :) Ő a babaszobából hallgatta mindig az igehirdetést, de a gyerekeivel mindig szerettek játni. Mondta, hogy hallotta, hogy azóta apa a pásztor. Mostanában nincs idejük, mert a férje is főiskolán van, stb., de szeretnének egyszer-kétszer visszajönni. Meghívtam őket, hogy jöjjenek el, ha másnem karácsonykor, vagy nem is tudom..
Már csak azt nem értettem, honnan udhatja, hogy én hívő vagyok?? Rám van írva, hogy Jézushoz tartozom? Vagy csak nagyon hasonlítok Révészlajosra?? :) A következő mondata az volt, hogy "ja, egyébként az irodalom tanárodtól tudom, hogy te is baptista vagy. Mondta múltkor a tanáriban ". (izéé, én vagyok a tanáriban a téma??)

Aztán hazafele levontam a következtetéseket. Jó, hogy a tanáraim nem arról ismernek, hogy milyen jó fogalmazást írok, vagy hogy már 5 igazgatóim van, vagy hogy öngyilkos lettem.(mert sajnos ilyenünk is van.. végül is ők is nagy port kavartak..) A tanáraim arról ismernek, hogy én Isten gyermeke vagyok :) Még akkor is, ha ezt ilyen szavakkal fejezik ki: vallásos, baptista, keresztény. Múltkor Vasváris imakörön azt imádkoztam, hogy minket úgy ismerjenek, hogy mi vagyunk azok, akik Istenhez tartozunk. Hát, jó úton haladunk :) Igen! Azt akarom, hogy rólam rögtön mindenki Istenre asszociáljon 8)
Most eszembe jutott egy idézet. Angol az eredeti, de lefordítom, hogy mindenki értse:

"és mit gondolnak majd az emberek? Remélem, bármit is teszek, azzal azt érem el, hogy Istenre gondoljanak " :)