tegnap

kezdjük mondjuk teganap.
Délután Andinál voltam a lányotthonban gitárt tanítani. MEgmutatta a szobáját, hogy kivel alszik, mit csinál napközben. Érdekes volt. A gitározás mellett/helyett nagyon jót beszélgettünk arról, milyen volt a táborban, hogy tért meg, mikor jött a Remibe, milyen jegyei vannak és mit tanul a szakácssuliban, kit nem szeret a lányok közül, hogy szökött egyszer el a Remiből. Úgy beszélt a szökéséről, mint aki elhatárolódik régi önmagától (: Tök jó volt meghallgatni (:
Azután futás Sárival a Vörösmartyba. Ott volt a fél iskola, Aranyék, de még a Kali is! "Jéédejóó, az ott a Kali?" (: "Éésigeen." (: (Jaaj, most eszembe jutott, hogy milyen jó volt Szerbiában! )
A Bál a Savoyban határozottan jobb volt, jobb mint a tavalyi 5 összesen. Ezt pl. az a csekélység is mutatta, hogy nem ment haza a közönség 3/4-e az első felvonás után :D
Egész tetszett. (bár én még mindig a tavaly előtti Malom a pokolban-ért vagyok oda, és azóta egyfajta csalódás minden egyes előadás.. =/ ) Legjobban egy-két karakter, a steptánc tetszett, nomeg a zenekar!! Nem tudom, hogy csinálták, de ötvözték az operettet a jazz-zel. Hatalmas swingdobolások voltak benne, meg egy csomócsomó hangszer, fúvósok és vonósok, hárfa satöbbi :) És még ismerem is az egyik vokalistát :)
Itthon rögtön az ágyba.. Az jutott az eszembe félálomban, hogy cukros liszt. Ezt feltétlen közölni akartam veletek.
Oh-oh, nem tudom folytatni, borul a ház... akkor a mai napot majd holnap. ):